Ügyeletes trollom vendéglátóipari főiskolát végzett, Budapest mellett egy alvóvárosban lakik, és az ország leghíresebb gimnáziumában érettségizett. Három énjét mutatta meg. Az egyikben ókori bölcselő nevét vette föl, a másikban a férfi nemi szerv népies változatát párosította a bal jelzővel, a harmadikban pedig a női nemi szerv ellenőrzésére adta a fejét. Mostanában piócaként tapad rám.

A blogszférában mindig akadnak piócák, akik előbb-utóbb más gazdatestre tapadnak. Az említett úr egyelőre kitart, és a Van-e ellenzéki túlsúly a médiában? című bejegyzésemhez ötször szólt hozzá. Ezúttal sem szolgált érvekkel, tényekkel, forrásokkal. Helyettük inkább a kormánypárti sajtóból ismert toposzt ismételgette a megyei sajtóról: „A korábbi állami tulajdonban lévő lapokat úgy privatizálták, hogy a főszerkesztők (akiknek politikai kötődése nyilvánvaló volt), tíz évig nem válthatók le.” A szakirodalomban leggyakrabban idézett dolgozatom ama interjú, amelyet 1999-ben készítettem az MSZP hajdani pénztárnokával, aki kulisszatitkokkal is traktált. Más közreműködőkkel szintén beszélgettem, és gyökeresen más történet rajzolódott ki előttem.

A legatyásodott szocialisták pénzhez akartak jutni, a külföldi vevők versenyeztetése pedig azzal járt, hogy a médiacégek megbízottjai egymásra licitáltak a megyei napilapok szerkesztőségeiben.  Csodálkoznék, ha kiderülne, hogy összedugták a fejüket, és közösen fogadták volna el az eladó soha sehol nem dokumentált szándékát, miszerint meg kéne hosszabbítani a hozzá húzó főszerkesztők mandátumát. Azokét az újságírókét, akiket egyébként a rendszerváltáskor többnyire a saját kollégáik váltottak le. Bár volt köztük olyan, akit néhány hónap múlva visszahívtak, mert róla legalább tudták, hogy képes nyereséges lapot csinálni.

De ha az MSZP-nek lett volna is az idézetben taglalt elképzelése (amire nincs adat), akkor az első Orbán-kormány idején épp lejárt volna a bűvös tíz év. Csakhogy a Fidesz nem szorgalmazta a tömeges főszerkesztő-cserét. Ami a harmadik Orbán-kormány idején következett be, amidőn a miniszterelnök fölvásároltatta a megyei sajtót, és leváltatta a negyvenes főszerkesztőket. Orbán Viktor tehát nem az állítólag Kádár-korszakból örökölt főszerkesztőket távolíttatta el, hanem azokat az újságírókat, akik a rendszerváltáskor érettségiztek, és szerkesztői-publicisztikai tevékenységük abban is megnyilvánult, hogy mindkét politikai oldalt bírálták - ha azok rászolgáltak a kritikára.