Médianapló

Médianapló - A kíváncsiság mesterségét lehet-e még nálunk művelni?

2019. február 17. 10:29 - Zöldi László

Három évtizede foglalkozom az értelmiség közmondásaival. A szállóigék keletkezését és fejlesztését úgy foglalnám össze, hogy valaki kiejt a száján egy ütős mondatot, ami végigfut a nyilvánosság fórumain, például a kávéházakon és a kocsmákon. Akik figyelemre méltónak találják, elvesznek belőle, vagy hozzátesznek valamit. Addig farigcsálják, amíg egy közismert ember a nevére nem veszi. Utána már nála tartjuk számon.

E szisztémát mentettem át a közösségi oldalra, mert abból indultam ki, hogy a világháló digitális kávéházként és kocsmaként is értelmezhető. Olykor fölírok az üzenőfalra egy mondatot, és megkérem a digitális ismerősöket, hogy szedjék szét, és rakják össze. Ami pedig negyven szavazatnál kevesebbet kap, azt nem éri meg továbbgondolni. Néhány napja ezt ajánlottam a figyelmükbe: „Az újságírók nem lehetnek újságírók, a nem újságírók pedig lehetnek újságírók.” Akadnak ennél jobb mondataim is, különösen az idegesített benne, hogy az újságíró kifejezés háromszor fordul elő. Meglepetésemre nemcsak többet kapott negyvennél, hanem hatvanhatot - ez egyéni csúcs. Vajon mivel magyarázható? Alighanem sikerült eltalálni egy kényes pontot.

A kilencedik éve kormányzók lassanként kivezették a felsőoktatásból a kommunikáció és médiatudományt. E szakirányból túlzásnak véltem a tudományt, és a kommunikációt is úgy fogtam fel médiatanárként, hogy nemcsak újságírókat kell képezni, hanem az alkalmatlanokat más tevékenységi formába átirányítani. Aki rosszul ír, vagy jól, de kizárólag önmagáról, azt lebeszéltem az újságírásról. Még mindig lehet marketinges, vagy írhat verseket. Az alkalmasokat pedig a világnézetüktől függetlenül arra tanítottam, hogy a nyilvánosság bővítésében legyenek érdekeltek. Igen ám, de úgy alakult a helyzet, hogy a hatalmon lévők folyamatosan szűkítik a nyilvánosságot. Van ez így, belőle azonban következtetések adódnak.

Például az, hogy akik kommunikációs diplomával a zsebükben alkalmasnak bizonyultak az újságírásra, nem érzik jól magukat a tájékoztatásra és a kormányzati propagandára szűkített nyilvánosságban. Vagy más munka után néznek, vagy a nyilvánosság bővítésében reménykedő szerkesztőségekben helyezkednek el, vállalván az egzisztenciális nehézségeket. De ha kilépnek a szűkülő nyilvánosság kereteiből, a helyüket azok foglalják el, akik szakképzettség híján művelik a nem is olyan régen még kíváncsiság mesterségének nevezett újságírást. Az eredményt látjuk, halljuk, olvassuk.            

1 komment
süti beállítások módosítása