Az alternatív sajtóról tartandó konferencia kezdeményezője, L. László János fölkért egy ötperces kiselőadásra. A lelkemre kötötte azonban, hogy a múlt helyett inkább a jövőről beszéljek. Oké, de mielőtt elindulnék a tanácskozás színhelyére, egy iparági szakszervezet fővárosi székházába, kiírom magamból a múltat, amely mintha ismételné önmagát.

Az országgyűlés 1986-ban elfogadta a sajtótörvényt. Végre lehetőség nyílt arra, hogy az MSZMP mellett más szervezetek is saját nyilvánosságra tegyenek szert. A törvényalkotók leginkább az egyetlen párttól elkülönülő állami szervekre gondoltak, amelyek éltek is a lehetőséggel. A tanácselnökök például egymás után alapították az önkormányzati újságokat. Csakhogy a sajtóban fantáziát láttak a téeszek, a kisipari szövetkezetek, azaz a félig-meddig már magántulajdonban lévő vállalkozások is. Összeadtak néhány millió forintot, hogy megteremthessék a Hírlapkiadó Vállalatba tömörített és 1,2 millió példányban megjelent megyei napilapok konkurenciáját.

Ösztönzésükre újságírók váltak ki a megyei sajtó kötelékéből, és arra szövetkeztek, hogy helyi lapot hozzanak létre. Ahhoz nem lett elég pénz, hogy a megyei napilapnak napilap-konkurenciát támasszanak, a hetilapra azonban összegyűlt a tőke. Mozgásba lendült a vidéki sajtó, mert a fürge, híréhes konkurencia kiszabadította politikai beidegződéseiből a megyei napilapokat is. Utóbbiak kalandos körülmények között kerültek külföldi cégek tulajdonába, és az alternatív újságok következő évtizede a velük való gyürkőzéssel telt el. S bár sok helyi lap tűnt el a süllyesztőben, a vidéki sajtó rég nem látott virágzásba kezdett.

Ekkor (1997-ben) határoztuk el a MÚOSZ helyi lapol szakosztályában, hogy országos tanácskozást szervezünk a Nógrád megyei Pásztón. Müllner Jenővel és Kleer Lászlóval hármasban meghánytuk-vetettük a helyzetet, és rájöttünk, hogy a lapszerkesztőknek nem ismerjük a címét. A belügyminisztériumi lista alapján levelet írtunk mintegy százötven polgármesternek, és megkértük őket, hogy továbbítsák meghívónkat a helyi lap főszerkesztőjének. Nos, több településvezető tette tiszteletét Pásztón, mint szerkesztő. A polgármestereket érdekelte a sajtó - mint hatalmi eszköz.

Akkor még a digitális sajtó csecsemőcipőben tipegett. Most burjánzik. A Hírlapkiadó Vállalat pedig újra megalakult. Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány néven fogja össze a mintegy 400 ezernyi példányban megjelenő megyei napilapokat. Vajon hogyan lehetne nekik konkurenciát támasztani?