Médianapló

Médianapló - Ady, a kétarcú?

2019. január 27. 10:26 - Zöldi László

Huszonegy évesen lettem egy diák-folyóirat szerkesztője, fél évszázada gyakorlom ezt a mesterséget. Rengeteg publicistát ismertem meg, és most itt van Ady Endre, aki napra pontosan száz évvel ezelőtt, reggel nyolckor halt meg. Sokan költőként ismerik, sőt a múlt évszázad talán legnagyobb hatású poétájának ismerik el. De mihez kezdjünk egy olyan költővel, aki mellesleg több mint háromezer újságcikket közölt a korabeli sajtóban?

Idézek az egyikből: „Az emberek nem akarnak megszületni. Az emberek elmennek innen, ha már élnek. Az emberek nem házasodnak. Az emberek óvakodnak az utódoktól. Az emberek sietnek meghalni, mert nincs mód élni. Ez a nemzeti föllendülés.” Az újságírás-szemináriumon összenéztek a diákok. Volt, aki zokon vette, hogy „aktuálpolitizál a Tanár Úr”, a többiek viszont találgattak. S mert túlnyomórészt a digitális sajtót olvasták, nem a hagyományosból feltételeztek idősebb publicistákat, hanem a portálok fullánkos tollú munkatársait említették, akik hajlamosak arra, hogy az emberek helyett „a zembereket” írjanak. Volt, aki Tamás Gáspár Miklósra tippelt, de Gomperz Tamás, Szily László és Tóta W. Árpád neve is elhangzott. Adyé föl sem ötlött, elvégre ő csak egy költő.

Egyre inkább az a benyomásom, hogy a kormánypárti oldal még nagyobb zavarban van. Adyt kiátkozni nem lehet, mert nehéz elvitatni tőle, hogy nagy költő volt. A publicisztikáját azonban megpróbálják leválasztani az életművéről. Az e bejegyzés után olvasható összeállításból kirajzolódik, hogy a legszélsőségesebb véleményt egy szegedi házaspár képviseli. A férj - civilben történész, aki honvédelmi államtitkárként szolgált az Antall-kormányban - „szabadkőművesek furkósbotjának” nyilvánítja Adyt. A jóval fiatalabb feleség pedig egy irodalomtörténészhez méltatlan körmondatban „a baloldal által készpénzen megvásárolt” embernek véli.

A jobb sorsra érdemes Ady Endre nincs egyedül. Az értelmezésekből kiderül, hogy egy kalap alá veszik József Attilával és Esterházy Péterrel. Ők hárman annak ellenére lettek „liberálisok”, „zsidóbérencek”, „hazaárulók”, hogy a származásuk alapján gyűlölniük kellett volna az idegeneket. Mai kifejezéssel élve a „migránsokat”, akik el akarnak emészteni bennünket, magyarokat. Ama tanítványom, aki Tóta W. Árpádnak adományozta az idézett Ady-publicisztikát, a végzés után Nagy-Britanniába emigrált. Nemrégiben szült, és jobban érzi magát ott, mint itthon. Ki tudja, miért.

 

Vélemények Ady Endréről

 

Ady az egész nemzet nevében tudta halálra inni magát.

Csoóri Sándor költő (Magyar Nemzet, 1998. február 7.)

 

Bár senki nem néz az ő szemével (fantasztikus, dülledt, szuggesztív szeme volt), nélküle lehetetlen a látás.

Parti Nagy Lajos költő (Holmi, 2003/március)

 

Ha Ady ma élne, megjelenési gondjai lennének.

Bächer Iván író (Népszabadság, 2011. május 20.)

 

Nem vásárolták meg, nem volt bértollnoka senkinek.

Bayer Zsolt publicista (Miép.hu, 2011. július 10.)

 

Az életműve mindig is problémát jelentett annak, aki politikai célokra akarta „betörni”.

Ferencz Győző irodalomtörténész (VS.hu, 2014. április 5.)

 

Ady a furkósbotjuk volt. Azért kellett a szabadkőműveseknek, mert népszerű íróként és keresztényként mondta ki azt, amit nekik nem lehetett, amit ők nem mertek kimondani.

Raffay Ernő történész (Magyar Idők, 2018. február 26.)

 

Megdöbbentő, hogy a Tokaji Írótábornak és a Magyar Írószövetségnek magukat középjobboldalinak mondó tagjai az első világháborús évfordulók kapcsán a baloldalt támogató, a baloldal által készpénzen megvásárolt ember keresztény magyar típusának, Ady Endrének a nevével fémjelzik a nagy háborút s annak magyar vonatkozásait.

Vastag Andrea irodalomtörténész (Magyar Idők, 2018. október 17.)

 

Továbbra is költőóriásnak tartjuk, de jelleme megbukott a történelem ítélőszékén.

Orbán János Dénes költő (Magyar Idők Online, 2018. december 24.)

 

Idén Ady-év van, nem Andy-év.

Szele Tamás újságíró (Facebook.com, 2019. január 25.)

 

Mindkettőjükkel kapcsolatban felmerült a megvásárolhatóság gondolata is, ami már csak azért is felháborító, mert azt feltételezik, hogy nem voltak szuverén emberek.

Arató László irodalomtanár Ady Endréről és József Attiláról (Népszava, 2019. január 25.)

 

A mai szélesebb olvasóközönség számára a költő Adynál a publicista Ady valószínűleg izgalmasabb.

Gintli Tibor irodalomtörténész (Népszava, 2019. január 25.)

 

Úgy tűnik, a mai, lassan uralkodóvá váló stílus, a mindent kiforgató publicisztikus radikalizmus már beelőzte jobbról is, balról is. Harcosan, de nyelvileg sokkal laposabban.

Mekis D. János irodalomtörténész (Népszava, 2019. január 25.)

 

Nincs olyan magyar költő, aki ilyen bámulatosan ellen tudna állni minden kisajátítási kísérletnek.

Térey János költő (Magyar Hang, 2019. január 25.)

 

Bonyolult és ellentmondásos örökségét az utókor szinte soha nem az önvizsgálatra, hanem az önigazolásra használta fel.

Ircsik Vilmos műfordító (Magyar Idők, 2019. január 26.)

 

Bizonyos körökben történelemszemlélete és/vagy politikai nézete miatt Adyt egyenesen hazaárulónak tartják.

Király Levente irodalomtörténész (24.hu, 2019. január 27.)

 

Feltűnő, hogy igen gyakran szidalmazzák együtt Adyt és Esterházyt.

Gábor György vallástörténész (Facebook.com, 2019. január 27.)

       

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr5814591262

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2019.01.27. 15:41:21

Azért Ady bíráló írásai olyan korra estek, mikor a világháborúig a legjobban fejlődtek a dolgok az országban. A másik, hogy akkoriban a munkásságnak tényleg voltak jogos követelései, de ezek mára részben a munkásság, mint befolyásoló tényező megszűnése miatt is megoldódtak, vagy éppen miattuk szűnt meg az ipari proletariátus. Régi publicisztikákat elővenni arra is jó, hogy a maiakhoz muníciót lehessen gyűjteni, vagy egy-egy mondatot kiragadva lehessen mutogatni, hogy naugye!

MEDVE1978 2019.01.27. 18:47:05

Ady a kedvenc magyar költőm. Sajnos nem jött be a forradalmi hevülettől szénné égő és pillanatok alatt meghaló Petőfi Sándor, de a baloldali ikonként ünnepelt depressziós József Attila sem.
Rá is igaz valószínűleg, hogy a saját kontextusában, idejében kell nézni. A dualizmusban másfél millió ember tántorgott ki Amerikába, az élet nem volt fenékig tejfel. Az, hogy Magyarország akkor éppen egy jobb időszakában volt és a magyarság, mint nemzet eléggé jó periódusát élte ugyanígy igaz. Ady már nem látta Trianont és nem élte át, ahogy minden nagyon elromlik. Vélhetően nem akarta volna azt, ami történt, ahogy a magyarok döntő többsége sem. Az a kilátástalanság (jövedelmi különbségek, kizsákmányolás, szelektív választójog),ami akkor a magyar társadalom 80-90%-át jellemezte, meg kellett szólaljon. A Grófi szérűn nagyon sokat mond hazánk arisztokráciájáról, az ő dekadenciájukról, ez ugyanúgy része a történetnek. Emellett az, hogy Ady "liberális" vagy baloldali volt nem ugyanazt jelenti, mint ma ezek a fogalmak, ahogy pl: Kossuth Lajosnál sem.

nick papagiorgo 2019.01.27. 21:02:47

Nem tartom túl jó ötletnek, ha bármelyik "oldal" megpróbál rég halott írókat, költőket, politkusokat, egyéb személyiségeket a "sajtájának" vagy akár vele ellentétesnek beállítani. "Kossuth Lajos,a szabadságért küzdő hazafi, a mi szellemi elődünk" ésatöbbi.

Ezek az emberek éltek egy korban (ami ma nincs) és gondolkodtak úgy, ahogy (amit ma nem érthetünk meg). A kommunisták pl. simán "einstandolták"Petőfit, meg József Attilát, a másik oldalon sokáig Wass Albert volt a kedvenc. Ezek így hülyeségek. Nem érthetjük meg ezeket az embereket, ha nem tanulmányozzuk, és értjük meg a kort, amiben éltek. És ha megértjük, lehet, hogy már a "hőnszeretett" költő sem lesz olyan szimpatikus - vagy épp ellenkezőleg.

Amúgy meg nyugodtan menjen ki Nagy-Bitanniába vagy bárhová) az, aki akar. Az EU-nak épp ez a lényege, hogy így fogalmazzak, ezért küzdöttünk. Nem szégyen ez. Vannak,akik kimennek, és megtalálják a szerencséjüket, vannak,akik nem, és hazajönnek. Van egy csomó német nyugdíjas aki nálunk éldegél, mert (bizonyos helyeken) kb ugyanaz mint Németországban, csak minden a felébe kerül. Némelyik még meg is jegyzi, hogy "azért jobb Magyarország, mert nincsenek migránsok, törökök,efféle. " Ilyen is van, nem vagyunk egyformák,mindenkinek más a mérce , mindenki ott él, ahol akar. Egy szó mint száz, a bejegyzés utolsó mondát nem tudom, miért kellett leírni.

Zöldi László 2019.01.27. 21:16:43

@nick papagiorgo: Nézőpontjaink között épp az utolsó mondat a különbség. Önnek véleménye van a helyzetről, én meg azt tapasztalom, hogy a tanítványaim közül sokan mennek angol és német nyelvterületre dolgozni. Nyilvánosságot tanultak, és szűknek érezték itthon. Ahhoz nem kell baloldalinak vagy/és liberálisnak lenni. hogy érzékeljük a nyilvánosság szűkítését. Ami persze nem a Fidesz találmánya, a korábbi kormányok is kísérleteztek vele, de az Orbán-kormány fejlesztette tökélyre. Vagy Ön úgy érzi, hogy mostanában bővült a nyilvánosság? Ha igen, kérem, győzzön meg róla.

nick papagiorgo 2019.01.27. 21:43:35

@Zöldi László: Nézze, nem akarom semmiről meggyőzni.

A mai korban épp az a a szép, hogy ha valaki szűknek érzi a nyilvánosságot, a szabadságot, demokráciát, bármi mást, átteszi a székhelyét bárhová máshová az unióban. Korábban ezt nem tehette (vö: Orbán alatt ugyanaz, mint a kádárkorban - hát nem éppen. Nekünk abszolút nem voltak ilyen lehetőségeink).

Egy szó, mit száz, rengetegen mennek ki - és sokan jönnek be. Akik kimennek, némelyek örökre ott maradnak, némelyek pár év múlva visszajönnek. Ezek természetes emberi folyamatok. Pl. a tanítványai közül sokan mennek angol/métet nyelvterületre dolgozni, ez helyes, én is tenném, szélesíteném a látókörömet, adott esetben többet lehetne keresni, stb. Arról nem tudom, van-e statisztikája, hogy ezek közül hány jön vissza, és mikor. Még eg dolog, nem tudom, tudja-e, de a keleti területekről a nyugatiakra való vándorlás (a nagyobb fizetés, jobb élet stb) reményében kb általános, olyan országokban is, ahol nincs is Orbán - azt hiszem tán Romániában és Lengyelországban a legnagyobb, legalábbis nagyságrendileg nagyobb, mint nálunk. Megint egy szó mint száz, ne keverjünk össze természetes folyamatot politikaiakkal.

IvanGyenyiszovics 2019.01.27. 21:58:47

"Ők hárman annak ellenére lettek „liberálisok”, „zsidóbérencek”, „hazaárulók”, hogy a származásuk alapján gyűlölniük kellett volna az idegeneket."

Mindig lesznek olyanok, akik gyűlölnek (de csak akkor győzhetnek, ha te is gyűlölöd őket.)
Mindig lesznek olyanok, akik hülyeségeket beszélnek.
És mindig lesznek, akik ezekre a hülyeségekre építve, hivatkozva beszélnek arról milyenek a zemberek.
És hogy miért olyanok.

@nick papagiorgo:
épp a napokban került itthon szóba Illyés Gyula, meg az ő nagyszerűsége, a fantasztikus 'Egy mondat a zsarnokságról' verse.
Amit én csak egy másik oldalról tudtam mindig látni: az én Édesanyám, Édesapám nem volt szem a zsarnokság láncában, bárhogy is gondolta Illyés. (Akit Édesapám igen nagyra tartott amúgy.)
Aki így fejezte be a nagy versét:

"mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hû,
akármilyen mû,

mert ott áll
eleve sírodnál,
õ mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál."

Hát igen.
1952-ben ? írta, 56-ban lett ismert.

Lássuk, hogyan is állt ő a mindenkori zsarnoksággal, mire tartotta őt a zsarnokság, és azt ő hogyan fogadta.

Kossuth-díj (1948, 1953, 1970)
József Attila-díj (1950)
Tanácsköztársasági Emlékérem (1969)
A Munka Vörös Zászló érdemrendje (1972)

Ady, Esterházy, ... helyett inkább József Attila, Radnóti, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Ratkó József, ...

IvanGyenyiszovics 2019.01.27. 23:16:43

komment helyett ( hogy miért nem tudtam még végigolvasni sem az ajándékba kapott kétkötetes Adyt)

konyves.blog.hu/2019/01/27/simon_marton_mint_ket_osszeutkozo_tankhajo_felrobbanasa_ady?utm_source=cimlap&utm_medium=link&utm_content=2019_01_27&utm_campaign=index

"Ez a vers olyan, mint két összeütköző tankhajó felrobbanása, amiről jobb megfontolásunk és alapvető jó érzésünk dacára sem tudjuk levenni a szemünket. Ezt nézni akarjuk, mert ilyen nincs is. Ez egy toronyházba csapódó utasszállító. Egy cunami. Egy precíz, iszonyú, hihetetlen katasztrófa. Teljes megsemmisülés. Gombafelhő emelkedik utána. És közben olyan vegytisztán aljas, annyira elképesztően hazug, annyira hamis, hogy végül attól válik igazán grandiózussá.

Kérem, senki ne értse félre: én ezt a verset nagyszerűnek tartom, nem ironizálni szeretnék. Egyenletes, jól fölépített, megkomponált, kitalált. Irritáló póz ide vagy oda. Kissé körülményes néhol, de az ütőtechnikája az világklasszis. Verses rádfogásaim. Ennyi. Egy SZÉP üzenet, amiben nem vérig sértjük, de porig alázzuk és megsemmisítjük, akitől mindent kaptunk. Ez maga a hérosztratoszi téboly. Magamimádó önmagam imája. "

ennyike.