Huszonegy évesen lettem egy diák-folyóirat szerkesztője, fél évszázada gyakorlom ezt a mesterséget. Rengeteg publicistát ismertem meg, és most itt van Ady Endre, aki napra pontosan száz évvel ezelőtt, reggel nyolckor halt meg. Sokan költőként ismerik, sőt a múlt évszázad talán legnagyobb hatású poétájának ismerik el. De mihez kezdjünk egy olyan költővel, aki mellesleg több mint háromezer újságcikket közölt a korabeli sajtóban?
Idézek az egyikből: „Az emberek nem akarnak megszületni. Az emberek elmennek innen, ha már élnek. Az emberek nem házasodnak. Az emberek óvakodnak az utódoktól. Az emberek sietnek meghalni, mert nincs mód élni. Ez a nemzeti föllendülés.” Az újságírás-szemináriumon összenéztek a diákok. Volt, aki zokon vette, hogy „aktuálpolitizál a Tanár Úr”, a többiek viszont találgattak. S mert túlnyomórészt a digitális sajtót olvasták, nem a hagyományosból feltételeztek idősebb publicistákat, hanem a portálok fullánkos tollú munkatársait említették, akik hajlamosak arra, hogy az emberek helyett „a zembereket” írjanak. Volt, aki Tamás Gáspár Miklósra tippelt, de Gomperz Tamás, Szily László és Tóta W. Árpád neve is elhangzott. Adyé föl sem ötlött, elvégre ő csak egy költő.
Egyre inkább az a benyomásom, hogy a kormánypárti oldal még nagyobb zavarban van. Adyt kiátkozni nem lehet, mert nehéz elvitatni tőle, hogy nagy költő volt. A publicisztikáját azonban megpróbálják leválasztani az életművéről. Az e bejegyzés után olvasható összeállításból kirajzolódik, hogy a legszélsőségesebb véleményt egy szegedi házaspár képviseli. A férj - civilben történész, aki honvédelmi államtitkárként szolgált az Antall-kormányban - „szabadkőművesek furkósbotjának” nyilvánítja Adyt. A jóval fiatalabb feleség pedig egy irodalomtörténészhez méltatlan körmondatban „a baloldal által készpénzen megvásárolt” embernek véli.
A jobb sorsra érdemes Ady Endre nincs egyedül. Az értelmezésekből kiderül, hogy egy kalap alá veszik József Attilával és Esterházy Péterrel. Ők hárman annak ellenére lettek „liberálisok”, „zsidóbérencek”, „hazaárulók”, hogy a származásuk alapján gyűlölniük kellett volna az idegeneket. Mai kifejezéssel élve a „migránsokat”, akik el akarnak emészteni bennünket, magyarokat. Ama tanítványom, aki Tóta W. Árpádnak adományozta az idézett Ady-publicisztikát, a végzés után Nagy-Britanniába emigrált. Nemrégiben szült, és jobban érzi magát ott, mint itthon. Ki tudja, miért.
Vélemények Ady Endréről
Ady az egész nemzet nevében tudta halálra inni magát.
Csoóri Sándor költő (Magyar Nemzet, 1998. február 7.)
Bár senki nem néz az ő szemével (fantasztikus, dülledt, szuggesztív szeme volt), nélküle lehetetlen a látás.
Parti Nagy Lajos költő (Holmi, 2003/március)
Ha Ady ma élne, megjelenési gondjai lennének.
Bächer Iván író (Népszabadság, 2011. május 20.)
Nem vásárolták meg, nem volt bértollnoka senkinek.
Bayer Zsolt publicista (Miép.hu, 2011. július 10.)
Az életműve mindig is problémát jelentett annak, aki politikai célokra akarta „betörni”.
Ferencz Győző irodalomtörténész (VS.hu, 2014. április 5.)
Ady a furkósbotjuk volt. Azért kellett a szabadkőműveseknek, mert népszerű íróként és keresztényként mondta ki azt, amit nekik nem lehetett, amit ők nem mertek kimondani.
Raffay Ernő történész (Magyar Idők, 2018. február 26.)
Megdöbbentő, hogy a Tokaji Írótábornak és a Magyar Írószövetségnek magukat középjobboldalinak mondó tagjai az első világháborús évfordulók kapcsán a baloldalt támogató, a baloldal által készpénzen megvásárolt ember keresztény magyar típusának, Ady Endrének a nevével fémjelzik a nagy háborút s annak magyar vonatkozásait.
Vastag Andrea irodalomtörténész (Magyar Idők, 2018. október 17.)
Továbbra is költőóriásnak tartjuk, de jelleme megbukott a történelem ítélőszékén.
Orbán János Dénes költő (Magyar Idők Online, 2018. december 24.)
Idén Ady-év van, nem Andy-év.
Szele Tamás újságíró (Facebook.com, 2019. január 25.)
Mindkettőjükkel kapcsolatban felmerült a megvásárolhatóság gondolata is, ami már csak azért is felháborító, mert azt feltételezik, hogy nem voltak szuverén emberek.
Arató László irodalomtanár Ady Endréről és József Attiláról (Népszava, 2019. január 25.)
A mai szélesebb olvasóközönség számára a költő Adynál a publicista Ady valószínűleg izgalmasabb.
Gintli Tibor irodalomtörténész (Népszava, 2019. január 25.)
Úgy tűnik, a mai, lassan uralkodóvá váló stílus, a mindent kiforgató publicisztikus radikalizmus már beelőzte jobbról is, balról is. Harcosan, de nyelvileg sokkal laposabban.
Mekis D. János irodalomtörténész (Népszava, 2019. január 25.)
Nincs olyan magyar költő, aki ilyen bámulatosan ellen tudna állni minden kisajátítási kísérletnek.
Térey János költő (Magyar Hang, 2019. január 25.)
Bonyolult és ellentmondásos örökségét az utókor szinte soha nem az önvizsgálatra, hanem az önigazolásra használta fel.
Ircsik Vilmos műfordító (Magyar Idők, 2019. január 26.)
Bizonyos körökben történelemszemlélete és/vagy politikai nézete miatt Adyt egyenesen hazaárulónak tartják.
Király Levente irodalomtörténész (24.hu, 2019. január 27.)
Feltűnő, hogy igen gyakran szidalmazzák együtt Adyt és Esterházyt.
Gábor György vallástörténész (Facebook.com, 2019. január 27.)
