Az utóbbi idők egyik legjobb publicisztikáját Péterfy Gergely írta. A kulcsmondata ez: „A liberális világ emberi ideálja ironikus, toleráns, kíváncsi, szolidáris, nyitott és önreflexív.” (HVG, 2019.01.04.) Az illiberális világ emberi eszménye ismerős. Előszeretettel használ idegen szavakat, amelyeknek nincs tisztában a jelentésével, nem érti az iróniát, sőt lefagy tőle, türelmetlen, nem kíváncsi másokra, nem érez együtt másokkal, bezárkózott önmagába, és arra sem képes, hogy kívülről lássa önmagát.

A cikk azért kecsegtet szellemi izgalommal, mert a szerző azt sugallja, hogy csak akkor leszünk úrrá az illiberális rendszeren, ha kiűzzük magunkból ama bizonyos kisördögöt, a tulajdonságaival együtt. Olvasás közben felötlött Háy Gyula neve és híres publicisztikája, amelyért le is csukták. Miért nem szeretem Kucsera elvtársat? című cikke 1956. október 6-án jelent meg az Irodalmi Újságban. (Azon a napon, amikor Rajk Lászlót és szintén kivégzett társait újratemették.) Azt a funkcionárius-típust mutatta be, aki nem képes rendes csomóra kötni a nyakkendőjét, rosszul használja az idegen szavakat, szeret basáskodni, és tudja, hogy utálják.

A cikknek olyan visszhangja kerekedett, hogy amikor október 23-án az egyetemisták a Duna budai partján vonultak a Bem tér felé, a Lánchídnál hogy-hogynem, táblák kerültek a kezükbe, rajta a felirattal… Itt álljunk meg egy pillanatra! Háy Gyula azt írja önéletrajzában, hogy a táblákon ez volt: „Le a Kucserákkal!” Óvatosságból megnéztem az 1971-es német kiadást, és ott is ezt találtam: „Nieder mit den Kucseras!” Talán rosszul emlékezett az író, mert mintha egy dokumentumfilmben a „Vesszenek a Kucserák!” feliratot láttam volna. A „le” és a „vesszenek” közti stiláris különbségnek nem tulajdonítanék különösebb jelentőséget, Háy azonban kifejtette, hogy a Kucsera „szerzőségét bűntettként rótták fel nekem.”

A publicisztika hatására jellemző, hogy 1956 októberében Rákosi Mátyás már a Szovjetunióban élt, és az a vicc járta körbe a pesti kávéházakat, hogy Kucsera Mátyás kérvényezte, hadd változtassa meg a nevét. A hivatalnok azzal vigasztalta, hogy megérti, ha el akarja dobni a Mátyás keresztnevet. „Eszembe sem jutott - mondta az illető -, én a Kucserától szabadulnék meg.” A börtön után megengedték Háy Gyulának, hogy emigráljon. Magával vitte félkész regényét, a Kucserát, kézirata a német irodalmi levéltárban, Marbach városában található. Nemcsak érdekes, hanem egyre időszerűbb olvasmány is.