Belekezdtem a Médianapló tizennyolcadik évfolyamába. Egyetlen napot se hagytam ki, a nyilvános tűnődés életformámmá vált. A legtöbb glosszát vonaton írtam, úgynevezett InterCity-professzorként. Tanítani jártam Szombathelyre, Székesfehérvárra, Szegedre, Egerbe és Nyíregyházára, a legutóbbi városban például 347-szer fordultam meg. Különböző felületeken több mint hatezer Médianapló látott napvilágot. Vagy kétezer a Klubháló nevű diákportálon jelent meg, ott alakult ki a profiljuk.

A szemináriumon megbeszéltük a média időszerű kérdéseit, de ha kifutottunk az időből, akkor az egyik nyitott kérdést 2500 karakternyi terjedelemben gondoltam tovább. S mert a főiskolások és egyetemisták az ország különböző részein olvasták, képben voltak a következő szemináriumon, és élőszóban folytathattuk a diskurzust. Ez később, amidőn megszűnt a Klubháló, azért okozott gondot, mert az új közlési helyek révén a diákoknak szánt megnyilvánulások felnőtt (türelmetlenebb, gyűlölködőbb) közegbe kerültek.

A kommentkultúra vegyes összetételű művelőitől nem várhatom el, hogy figyelembe vegyék a diákos szempontokat. Ők a címben föltett kérdésre egyértelmű választ követelnek, holott a tanár kollégákkal együtt olyan szakágat képviselünk, amelyet még nem lehet médiatudománynak nevezni. Vannak persze nálunk médiatudósok is, a szakmában mégis rengeteg a nyitott kérdés. Halmozódnak, árnyalódnak ugyan a válaszok, de még nem érték el az általánosítás ama szintjét, amelyet tudománynak lehetne vélni.

Eddig hatvankilencszer adtam elő a hazai médiapolitika száz évét, 1914-től napjainkig. Írtam róla egy 210 oldalas jegyzetet, amikor azonban vizsgáztattam belőle, a diákoktól elkértem a kinyomtatott változatot, és kíváncsiságból átnéztem a kijelölővel színesített, olykor átírt sorokat. Van ugyanis egy irigylésre méltó tulajdonságuk: egyszerűsítik a tanár olykor bonyolult, göcsörtösen megfogalmazott gondolatmenetét. Így szűkült a médiapolitikai jegyzet 170 oldalnyira. Összegyűjtöttem például a médiapolitika meghatározásait, és a harmincnyolcból kettő származik vizsgázó diáktól, a harmadikat szintén diák fűzte az egyik bejegyzéshez.

Köszönet a társalkotóknak-törzsolvasóknak. Mintegy 1200 digitális ismerősöm között százötvenre rúg a számuk. Az pedig a Blog.hu szolgáltatásából tudható, hogy tavaly a szemináriumi keretek közül kiszabadult Médianaplót 1042260-an olvasták. A mai bejegyzés végén ennél meglepőbb poén aligha jutott volna eszembe.