Médianapló

Médianapló - Mi rejlik a kulturális TAO megszüntetése mögött?

2018. december 29. 10:47 - Zöldi László

Együtt érettségiztünk, majd kétszáz kilométernyire kerültünk egymástól. Nyugdíjas ügyvéd egy kisvárosban, nemrégiben operálták, otthon gyógyulgat. Tegnap délután félórányit beszélgettünk. Annyira belemelegedett, hogy már nem is hallotta, mit kérdezek, csak fújta a magáét.

A telefonálás hátránya, hogy két ember nem látja egymást, nem olvasnak egymás szeméből, testbeszédéből, kapcsolatteremtésük (kommunikációjuk) a süketek párbeszédébe torkollik. E furcsa közjáték miatt nem hallgathattam élőben a Klubrádió Bolgár-műsorát, benne a mintegy félórányi telefoninterjút L. Simon Lászlóval, a Fidesz kultúrpolitikusával. Mindazonáltal éjfél után, az ismétléskor mégis sikerült figyelemmel kísérni az épületes beszélgetést. Egymás szavába vágtak, folyamatosan félreértették egymást, talán mert a téma túl fontos volt ahhoz, hogy kultúremberként váltsanak szót a kultúráról.

A cégek társasági adókedvezményét, a TAO-t megszüntette a kormányzat az előadó-művészetekben. A színházi élet képviselői attól tartanak, hogy belepusztulnak a döntésbe. Hiába vigasztalta őket L. Simon azzal, hogy a TAO nem vész el, és január 20-tól épp úgy 37 milliárd forintnyi lesz, mint az eddigi konstrukcióban, nem jut azonban belőle ama fránya csalóknak, akik ál-előadások révén csíptek le néhány milliárdot. Tetszetős érvelésével szemben két ellenérv hozható fel. Az egyik az, hogy a hazai fociba csordogáló TAO-milliárdokat is csalók fölözik le, méghozzá nagyobb csirkefogók, a kormány mégse szüntette meg a magyar labdarúgás adóból leírható támogatását. Vajon miért nem?

A másik ellenérv az, hogy az új szisztémában már nem maguk a cégek döntik el, melyik színháznak adják a nyereségük törvényileg meghatározott részét, hanem a kormány által kinevezett döntnökök. Márpedig a legutóbbi nyolc és fél évben az Orbán-kormányokat nem úgy ismertük meg, mint amelyek távol tartják bizalmi embereiket a zsűritagságtól. A most tetemre hívott L. Simon László kétszer is volt államtitkár. Miniszterei közül mindkettővel (Balog Zoltánnal és Lázár Jánossal) meggyűlt a baja, mert a saját véleményét is kifejtette a kulturális folyamatokról. Tisztában van azzal, hogy az úgynevezett kultúrharc kellős közepén lesz esély legalábbis az alternatív színházak kivéreztetésére.

Ezzel magyarázom, hogy igyekezett elütni a rá záporozó kérdések élét. Egyszerűbben szólva agyonbeszélte Bolgár Györgyöt, az egyik legrutinosabb műsorvezetőt. Ami figyelemre méltó teljesítmény, színházban is megállná a helyét.  

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr4114520784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.