Médianapló

Médianapló - Szabad-e a szombatunk?

2018. december 23. 10:19 - Zöldi László

"A naplóíró háta mögött áll, és vállán áthajol az olvasó” - írta Márai Sándor. Túl vagyok a hatezredik bejegyzésen, nem lep meg az olvasó folyamatos jelenléte. Az sem, hogy megkopogtatja a vállam, és belekotyog a szövegbe. Az egyik álneves kommentelő például piócát játszik. Hónapok óta firtatja, vajon miért ezt írom, miért nem azt, és  követeli, hogy nyilvánítsak véleményt aktuálpolitikai kérdésekről is.

E szakmai rovatban médiapolitikával foglalkozom. Remélem, hogy kirajzolódik belőle az értékrendem, ez kívánatos a publicisztikai műfajoknál. Tanáremberként mégis jobban szeretem, ha a tanítványok vonják le a következtetést. A kommentelők aligha tudják, hogy a Médianapló a kommunikáció szakos diákok számára készül, immár tizenhét éve. A helyzet érzékeltetésére hadd említsek egy példát. Néhány napja jegyzetet írtam a Vasárnapi Hírek megszüntetéséről (a kiadó beolvasztotta a Népszava című napilapba). Az alapítás, 1985 óta ismertem a hetilap tevékenységét, egy ideig rovatom is volt benne, talán ezért furdalt a kíváncsiság, vajon milyen előzményei voltak, milyen médiapolitikai döntés nyomán jött létre.

Kiderült, hogy 1981-ig nyúlnak vissza a szálak. Április 27-én kormányrendelet látott napvilágot az ötnapos munkahétről. A munkaórák számát 42-ről 40-re csökkentették, így lett szabad a szombatunk, és ez a változtatás jelentős következményekkel, átalakításokkal járt a közoktatásban, a közlekedésben, a sportéletben és a nyilvánosságban. A legutóbbiról szólván az 1,2 millió példányban megjelenő megyei napilapok vasárnapi száma megszűnt, a kulturális melléklettel együtt átkerült szombatra. Elvégre az embereknek a hét hatodik napján lett idejük az olvasásra. S mert a szombaton megjelenő újságok maximum a pénteki híreket tartalmazhatták, a szombati hírrést a Vasárnapi Hírek töltötte ki.

Ha távolságtartóbb médiapolitikai bejegyzést írnék, az olvasóra bíznám az aktuálpolitikai következtetést. De most, az úgynevezett rabszolgatörvény okozta válság kellős közepén, a Piócának elnevezett kommentelő kedvéért megkérdem: hogy is van ez? Az a fránya Kádár-korszak kedveskedett nekünk a szabad szombattal és a negyvenórás, ötnapos munkahéttel? Az áldott Orbán-korszak pedig visszahozza a hatnapos munkahetet, megtisztel bennünket négyszáz órányi túlmunkával, ráadásul a cégekre, intézményekre bízza, vajon három éven belül kifizetik-e a túlórákat, vagy akkor küldik szabadságra a dolgozókat, amikor épp nincs szezonmunka? Hm.

23 komment
süti beállítások módosítása