Médianapló

Médianapló - Lehet-e papírcsónakot hajtogatni az újságból?

2018. december 08. 09:58 - Zöldi László

Komolyan vettem a kormányzati bejelentést, miszerint a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványt azért kellett létrehozni, mert „közérdek fűződik Magyarországon a print és nyomtatott médiakultúra megmentéséhez”.

Kár, hogy a nonprofit alapítvány nevében olvasható sajtó és média fából vaskarika. A médiával ugyanis nem egyenlő a sajtó, csupán annak egyik része (a másik három a rádió, a televízió és az internet). Ráadásul a print és nyomtatott ugyanazt jelzi: a papír alapú sajtót. A szakszerűtlen állami megfogalmazások mögött mégis olyan szervezet rejlik, amely akár bázist is teremthetne ahhoz, hogy a mai fiatalok kezükbe vegyék az újságokat. Nálunk az olvasásra nevelési mozgalmak, a keletkezés sorrendjében a SÉTA (Sajtó és Tanulás), a HÍD (Hírlapot a Diákoknak) és a LADIK (Lapot a Diákoknak) másfél évtizednyi múltra tekintenek vissza. Működtetésükre a Magyar Lapkiadók Egyesülete különített el pénzt a tagdíjakból, és azóta mintegy 150 ezer diák jutott ingyen újságokhoz.

Interjút készítettem a ZIS (Zeitung in der Schule) elnevezésű osztrák mozgalom irányítójával. Elmesélte, hogy a hasonló nagyságú és lélekszámú hazájában évente százezer diák kapcsolódik be az újságolvasásba. Ezzel magyarázta, hogy érettségi után kétharmaduk válik előfizetővé a saját keresményéből. Akik azonban nem olvastak diákkorukban újságot, azok közül később „csak” minden harmadik áldoz pénzt a sajtóra. A legújabb adatok szerint a Kronen Zeitung 800 ezer példányban fogy el, a Kleine Zeitung 300 ezerben, a Der Standard pedig 80 ezerben.

A két ország sajtókultúrája abban különbözik, hogy a ZIS mögé állt az osztrák oktatási kormányzat, sőt a papírgyártó magáncégek is fantáziát látnak benne, a mi oktatási kormányzatunk viszont rá sem bagózik a hazai mozgalmakra, melyeket a papírgyárak sem támogatnak. Különösen azóta romlanak a mutatók, hogy a nálunk berendezkedett német Springer és WAZ, valamint az osztrák Russ eladták megyei napilapjaikat a magyar kormány bizalmi embereinek, akik most beadták újságjaikat a közösbe. Íme, itt az alkalom, hogy a magyar állam ígéretéhez híven megmentse a papír alapú médiakultúrát.

Ha már Magyar Bálint nem látott fantáziát az olvasásra nevelési mozgalmakban, és miniszter-utódja, Hiller István is inkább csak megtűrte őket az iskolában, akkor Kásler Miklós fölfedezhetné az emberi erőforrásban rejlő lehetőséget. Egy stadion árából ismét vízre lehetne bocsátani legalább a ladikot, hogy a benne ülők diákok megtanuljanak evezni.    

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr814459194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VirrasztóZsolt 2018.12.14. 21:52:53

A félreértések elkerülése végett írom ide, mindjárt az elejére: tisztelet azért, hogy egyáltalán előkerült ez a téma.
Igaz, szívesebben beszélgetnék, vitáznék minderről személyesen, kávé vagy egy korsó sör mellett, de ha másképp nem megy, hát maradjunk a kommentnél. Nos, az igazság az, hogy - az itt-ott alig észrevehetően, esetleg félreérthetően felsejlő irónia ellenére is - kissé fésületlennek tartom ezt a gondolatsort. Olyan "odabújósanaggódósnak", "írtamisrólamegnemis", "mondomamagamétdeazértannyiramégsemhogyafejemreolvashassák" típusúnak. Ott fejeződik be ráadásul, ahol kezdődnie kellene...
Azért is gondolom így, mert viszonylag hosszú időn keresztül láttam rá például a több dunántúli megyei napilapban futó SÉTA-programra. Arra is természetesen, mennyire fontos része volt a programnak az, hogy a diákok megértsék: miért az egyik legfontosabb demokratikus érték a sajtószabadság, a nyomtatott sajtó sokszínűsége, a vélemény vállalásának természetessége. A program igyekezett rávezetni őket persze arra is, miért hasznos több forrásból tájékozódni, aztán mérlegelni egy-egy nyomtatásban megjelent írás hitelességét.
Abban tökéletesen egyetértünk, hogy a klasszikus értelemben vett demokráciákban óriási szerepe van, szerepe kell, hogy legyen az efféle programoknak. Abban is, hogy klasszikus értelemben vett demokratikus keretek között működő kormányzatoknak felelőssége, kötelessége az efféle kezdeményezések támogatása, hiszen ezzel a gesztussal nem csupán a nyomtatott sajtó életképességét erősítik, de a demokratikus alapértékek átörökítéséhez is hozzájárulnak.
És most néhány kérdés:
1. Van-e lényeges különbség a jelenlegi osztrák és magyar kormányzat demokráciafelfogása között?
2. Van-e lényeges különbség a jelenlegi osztrák és magyar kormányzat médiapolitikája között?
3. Van-e lényeges különbség a sajtószabadság ausztriai és magyar állapota között?
3. Van-e lényeges különbség a nyomtatott sajtó piacának osztrák és magyar szerkezete, működése, finanszírozása között?
Biztos vagyok abban, hogy kávé vagy sör mellett gyorsan azonos válaszokat találnánk ezekre a kérdésekre. Ha viszont idáig el is jutnánk, szintén választ kellene keresnünk a következő kérdésre: ismerve a jelenlegi magyar kormány demokráciafelfogását, médiapolitikáját, a jelenlegi print piac működésének, finanszírozásának lényegét, a példányszámok csökkenésének legfőbb okait, vajon mit szolgálna a kormányzati támogatás? Vagy még pontosabban: kormányzati támogatással mit kellene valójában szolgálnia egy ilyen programnak?
Végül meg egy gondolat: a SÉTA lehetőséget adott, ad írásra is. Arra, hogy az a diák, aki kedvet és tehetséget érez hozzá, bátran írjon... Gyakorlatilag bármit: tudósítást, interjút, színház-, film- és könyvkritikát, a korosztályát is érdeklő, érintő társadalmi kérdésekről szóló publicisztikát. A legjobban sikerült anyagok természetesen meg is jelentek a megyei napilapokban. Nos, vajon mire nevelne egy ilyen program, kormányzati támogatással, ha egy megyei napilap szerkesztőjének (aki manapság egyébként pontosan tudja, saját bőrén is tapasztalja, mit is jelent az, ha valamit a kormányzat támogat) esetleg azt kell majd mondania egy középiskolás korú, tehetséges újságírópalántának: az írásod kiváló, de...hát...tudod...mostanság...nem ildomos...

Zöldi László 2018.12.14. 22:19:51

@VirrasztóZsolt: Köszönöm írását. Talán nem tudja, kedves Kolléga, hogy a SÉTA két ember találmánya: az egyik Kázmér Judit volt, a másik e sorok írója. Elég jól ismerem az országos folyamatok, nemcsak a PLT tiszteletre méltó gyakorlatát. Az más kérdés, hogy ismereteimből mennyi fér bele a Médianapló 2500 karakterébe. Csakugyan jó volna beszélgetni az olvasásra nevelésről egy sör vagy kávé mellett, rajtam nem múlik. Üdvözlöm.

VirrasztóZsolt 2018.12.14. 22:34:27

@Zöldi László: Hát, éppen ezért lennék igazán kíváncsi arra, hogyan szolgálhatná kormányzati támogatás a jelenlegi körülmények között az eredeti célt. Az eredeti szándékot, amely érvényesült is annak idején :)

leponex 2018.12.15. 01:21:20

"A hozzászólás elküldése sikerült. "

oszt mégsenem, megest.
Ki érti ezt?
Heába, illyen ez a sajtó és média szabaccság.
:)

VirrasztóZsolt 2018.12.15. 11:39:56

@Zöldi László: Nos, bonyolult instrumentum az irónia, nem adja könnyen magát. De azért köszönöm a választ. Az a gyanúm, hogy abba az egyetlen szóba (sehogy) több fért a lényegből, mint az eredeti blogbejegyzés 2500 karakterébe. Respect!