Médianapló

Médianapló - Bizalmi kezelés

2018. december 07. 11:07 - Zöldi László

Az ATV tegnap esti műsorában kiakadt Pető Péter. Azért jött indulatba, mert érthetetlennek, felfoghatatlannak, megmagyarázhatatlannak tartotta, hogy magánemberek, akik bevásárolták magukat a médiába, most hátat fordítottak jövedelmező vállalkozásaiknak, és 30 milliárd forintra értékelt portfólióikat önként ajánlották föl egy nonprofit alapítványnak. „Ilyen nem létezik” - mondta hitetlenkedve a 24.hu felelős szerkesztője. A harmincas újságíró az egyik legjobban értesült kolléga, félő azonban, hogy életkorából nem telik a történelmi áttekintésre. Ilyen ajánlat létezett, „bizalmi kezelésnek” nevezték el.

A múlt század talán legjelentősebb magyar vállalkozója, Weiss Manfréd volt. A pipakupak-gyártástól jutott el a szilvalekvár-főzetésen és a háztartási edények előállításán keresztül a Messerschmitt-repülőgépek összeszereltetéséig. Fénykorában 40 ezer munkást dolgoztatott, és csepeli gyára „nemzetstratégiai jelentőségű” hadiüzemnek számított. Eme elnevezés lett vagyonának veszte. Amidőn a német hadsereg megszállta Magyarországot, a Weiss-család tagjait letartóztatták, és koncentrációs táborban várták sorsuk alakulását. Mert közben megindult a vetélkedés a vagyontárgyaikért, leginkább a csepeliért.

A repülőgép-gyártásért felelős Göring és a megszállt országok kizsigerelésével megbízott Himmler vetélkedett egymással a Weiss Manfréd Művekért. Végül az utóbbi, az SS birodalmi vezetője bizonyult ügyesebbnek. A Weiss-család „bizalmi kezelésbe” engedte át ingó és ingatlan vagyonát, ennek fejében a famíliából negyvenen élték túl a második világháborút, mert Svájcba és Portugáliába távozhattak. Kurt Becher ütötte nyélbe a hoci-nesze üzletet. Standartenführer (ezredes) volt az SS-ben, és 1944. március 19-e után őt nevezték ki Magyarországon az SS gazdasági kirendeltségének parancsnokává. Meghatározó szerepet játszott az úgynevezett zsidó vagyonok kisajátításában.

A háború után megúszta a felelősségre vonást. A sors iróniája, vagy inkább a történelem fintora, hogy civilként is kapcsolatban maradt a magyar állam hivatalos szerveivel. Az ő brémai irodája közvetített a mezőgazdasági fölöslegünk kivitelére szakosodott Moninpex külkereskedelmi vállalat és az NSZK-beli cégek között, amelyek a nyugati bojkott ellenére is fantáziát láttak a szovjet zónában rekedt Magyarországban. A köztiszteletben álló üzletember 1995-ben, 85 éves korában, ágyban és párnák közt halt meg.                  

4 komment
süti beállítások módosítása