Médianapló

Médianapló - Digitális pofavizit

2018. november 10. 10:28 - Zöldi László

Néhány éve a fiamék közelébe költöztem, hogy szükség esetén segíthessek az unokák körül. Légvonalban négyszáz méternyire lakunk egymástól, és ha beszélgetni akarunk, akkor átballagunk. Mostanában adódik azonban egy másik lehetőség is a kapcsolatteremtésre, ez pedig a FaceTime. Elődje, a Skype állítólag kiment a divatból.

Jómagam digitális bevándorló volnék, akcentussal beszélem a számítástechnika nyelvét. Fiam már digitális bennszülött, majdnem mindent tőle tudok, amit érdemes megtanulnia egy élemedett korú embernek, aki hatszázezred magával tájékozódik a világhálón a 2,7 millió nyugdíjasból. Unokáim pedig már a nem is tudom, hányadik digitális nemzedékhez tartoznak a maguk tizennégy, tíz és hat évével. A legkisebbel például reggelenként a FaceTime révén beszélgetek. Amióta ugyanis Samu az eszét tudja, arra ébred, hogy apja ül a számítógépnél, és az ujjai mozognak a billentyűzeten.

Ő is a pamlagra telepszik, térdére helyezi a „kistévét” (nem bajlódik azzal, hogy valójában tabletnek hívják), és egy érintéssel fölhívja a nagyapját, akit a keskeny monitor tanúsága szerint szintén a számítógépnél talál. A látványból azt a következtetést vonta le, hogy ha a család férfitagjai ezt az életformát választották, ő bizony követi őket. Ez akkor is figyelemre méltó, ha érdeklődési köre pillanatnyilag nincs túl a közlekedési eszközökön. Nem gondoltam volna, hogy valaha is autómárkák megvitatásával kezdem majd a napot, de ha már így történt, felötlik egy mozzanat a múlt évszázadból.

A nyolcvanas években Ránki György történész tanszéket alapított a bloomingtoni egyetemen. Hajdani professzorom meghívott az Egyesült Államokba, amelynek közepéből, Indiana államból hazafelé tartva beugrottam New York-ba is. A sógoromat látogattam meg, aki műszerészként dolgozott egy telefongyárban. Kaptam tőle egy kerti telefont, elvégre szükségem volt rá. Úgy szerkesztettem hetilapot a Kádár-korszak utolsó évtizedében, hogy nem volt telefonom. A kerti készülék hatóköre százötven méternyire terjedt, és átszólhattam rajta a másik társasház egyetlen telefonos lakásába, hogy kerestek-e valahonnan.

Azóta három és fél évtized telt el, és technikai fejlődésünkre jellemző, hogy több mobiltelefon van Magyarországon, mint ahányan lakjuk. S bár a hatalomgyakorlás módja kísértetiesen emlékeztet a múlt század nyolcvanas éveire, úgy rémlik, hogy a digitális pofavizit jóvoltából mégis könnyebb elviselni a nyilvánosság beszűkítését.   

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr9914363363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flankerr 2018.11.10. 11:08:19

"ez pedig a Face Time. Elődje, a Skype állítólag kiment a divatból."

Nos, ez már csak ezért nem igaz mert a FaceTime (ez a helyes neve) kizárólag az Apple telefonokra, tabletekre és számítógépekre érhető el, egymás közötti kommunikációra. Tehát egy zárt rendszer, amiből a digitális világ szereplőinek nagy része ki van zárva, Androidtól Linuxon át Windowsig.

Zöldi László 2018.11.10. 11:23:45

@Flankerr: A digitális bevándorlók nevében köszönöm a pontosítást.

leponex 2018.11.10. 17:12:35

:) mint a Mórickának ...

nick papagiorgo 2018.11.10. 19:37:19

Magam nem a "hatalomgyakorlás módján" aggódnék (egész szimpatikus ember lenne, ha a liberális félelmeit nem akarná mindenhová becsempészni).

Hanem pl. azon, hogy a modernebb rendszerek (pl. a Windows Cortanája) a webkamerát is haználják, akkor is, ha Ön nem úgy gondolja, hogy használja. Tehát, ha csak úgy "engedélyt ad" a programoknak, akkor az szépen bekapcsol (hogy minek, az számomra is rejtély. a Windows szerint az "arcefelismerés végett") és a webkamerán keresztül magát/családját/lakását/lesi.

Nyugodjon meg, magára elsősorban nem Orbán Viktor jelent veszélyt, hanem azok, akik pl. az unokája webkamerája képét simán lelopják. Mert ugye megnézik, mit látnak, senki nincs otthon, viszont a tetőablak nyitva van, a slusszkulcs meg az aztalon, innentől már csak egy ügyes drónt kell beküldeni egy mágnessel, hogy a kulcsot felvegye, kirepüljön, a kulcsot kivigye, onnantól kezdve el lehet menni a kocsival. További felhasználási lehetőségeket a fantáziájára bízom.

Én ugye egy megcsökött konzervatív vagyok, és pl. a gyerekek beépített kameráit egy celluxal leragasztom. Valahogy nem szeretném ha a 10éves kislányom fürdés utáni pucér testét mások néznék. Meg a lakásomat kukkolnák. És ilyenek.

Billy Hill 2018.11.10. 23:31:10

(@nick papagiorgo: Vagyis nem celluxszal, hanem ragtapasszal...?)

szepipiktor 2018.11.11. 10:25:38

@Flankerr: És? Ez mit változtat a történeten? Kell mindig valami perverzió okán konkrét típusokat, rendszereket megnevezni?

szepipiktor 2018.11.11. 10:59:37

Remek történet!
Pontosan bemutatja a társadalom torzulását, az egészséges kommunikáció, kapcsolatrendszerek leépülését - kiszolgálva ezzel a marketingszakmát, a multivilág meghatározóit és áttételesen így a politikát is.
Eleve miért kell egy picinek tablet, okostelefon? Wekerdy Tamás helyesen írta egy könyvében, még a 90-es években, hogy a gyerek kétéves koráig mindenféle audiovizuális eszköz káros, azaz tiltott, hiszen a fejlődés ezen szakaszában nem a agyacskájuk fejlődik így, hanem a beégetett vizuális képek tárolódnak csupán, ami később borzalmas hendikep az iskolában majd a tevékeny életükben...
A online világ ma ezt erőlteti, a netes kapcsolattartás is a verbális kommunikáció leépítését eredményezi csupán, nem sokára az unoka nem is akar a papával találkozni, játszani, majd a szomszéd szobából a tableten keresztül...
A mai netfüggő generáció nem fogja fel, hogy az IT terület, az berendezések, a számítógép, az okoseszközök csak SZERSZÁMOK! Ahogy asz asztalos sem alszik a kalapácsával, hanem használja, de anélkül megy horgászni, kocsmába vagy disznótvágni, az unokásához sem kell neki a kalapács és a furdancs!
Az online tér meg a "posta" csupán, roppent mód felgyorsítja a kapcsolatteremtést, a kommunikácoót, de ne hagyjuk már hogy helyettesítse a norális életünket. Vajon a levelek korában tízpercenként írt valaki levelet minden barátjának? És ez a baráti társasaság ezt tette valós időben egy "hálózatos" üzemmódban? Levelek utaztak a posztásn százával, mert éppen eszünkbe jutott valami?
Persze a függők állítják, hogy ez jó meg hasznos, de nézzük meg a kommunikáció tartalmát!
Ostoba belterjes, személyes magamutagatós baromságok jellemzően döntően a mai online kommunikációban!
Régen örömet okozott a személyes találkozás, a személyes módon elmesélt öröm! Látni a másik arcát, aki látta rajtunk az örömet, mert unokánk született.
Ma ez egy primitív email, egy facebook bejegyzés...
.
Értem, hogy a másik idősebb generáció miért idomul ehhez. Kényelemből, gyávaságból - nehogy kimaradjon, lemaradjon.
És gyárt hozzá ideológiákat és megvédi a megvédhetetlent.
.
A facebook kapcsán többösz írtam itt is, hogy az a világ legkárosabb valamilye (nem azért, mert egy üzleti zseni milliárdos bizniszéhez az emberek önként adják oda minden személyes adatukat, mondanak le a jogaikról, hanem mert full jogsértő a használók tevékenysége!), szerncsére ma már egyre többen látják be és szüntetik meg magukat rajta.
Ugye egy gyereknek a szülő a "kirendelt" jogi képviselője, akinek az lenne a feladata, hogy a gyerek negykorúságáig VÉDJE a jogait!!!! Erre mit tesz a sok zagyagyú pcsa? Kiteszi a gyerekek, unokák képeit a nyilvánosság elé, eldöntik a gyereknek ehhez való alapjogát. Nem gondolva arra, hogy egyszer majd talán a srác másképp látja az egészet, azaz nem akar lemondani a személyes jogairól.
De ma önző, primitív magamutogató okokból szülők milliói szarják arcon gyerekeiket, családjukat. De ez lehet egy munkahelyi fotó is.
Én a kocsmákban is szólok, ha a szelfiző pcsák nem figyelnek arra, hogy a háttérben én is rákerülök a képre! mert felbsszák a facebookra és 10 perc múlva az arcfelismerő engem is azonosít, tárol.
Nem a hatalomtól félek, hanem nem akarom, hogy az a cionista galád az én képem alapján egyetlen centet is keressen fogyasztási marketingadatok eladásával.
.
Szóval ma ez a történet, ímit ír, a szmélyes információk üveggyöngyért történő megvásárlása, mint Cortezék (Hernán Cortés de Monroy y Pizarro) tették a benszülöttekkel! Tudjuk az eredményt... Most a civilizált emberekt veszik így meg, fogyasztási eszközkkel, butítják le kollektíven őket. És ők örülnek - az üveggyöngyöknek. (Ami ma olcsó internet, tablet, okostelefon...)
.
Nem kellene gyávának lenni! Ne a nagypapa, a szülő torzuljon le a gyerekek szintjére, hanem fordítsa vissza őket a normális világba.
Ez az online baromság el fog tünni, mont a kommunizmus is csak 70 év volt...m, de mi lesz utána, ha nem lesznek normális emberek. Individualista, szorgalmas öteletktől duzzadók, hanem csak a sok egyetégla-féle konformista kiszolgálótömeg marad.
Zöldi úr!
Az ön gyereke(i?) már bevonoltak a karámba!
Eldöntheti, hogy kimenti őket onnan, vagy lehajtott fejjel besétál Ön is a "kollektívába".
Gondolkozzon! Mi van, ha a karám másik kapuja - a vágóhíd????
Tudja a fény az alagút végén sokszor nem is alagút, hanem KÚT!

Zöldi László 2018.11.11. 12:43:01

@szepipiktor: Két és fél dolgot tisztáznék. 1. Nem kedvelem, ha valaki ismeretlenül szólít meg az utcán. (Akár a digitális sztrádán is.) 2. Azt pláne nem, ha hosszasan tart föl. Bizonyára észrevette, hogy 2500 karakternél nem írok többet. Elvárom a hozzászólóktól, hogy ők is tartsák magukat ehhez a terjedelemhez. 3. Az a fél pedig ez: Ha valaki Zuckerberg médiatörténeti jelenségét ama szókapcsolattal foglalja össze, hogy "cionista galád", akkor megakadályozza az értelmes vita lehetőségét.