Médianapló

Médianapló - Tót atyafi az alternatív nyilvánosságból

2018. november 03. 10:42 - Zöldi László

Az egyik kommentelő drótostóthoz hasonlította a papír alapú sajtót. Bár hasonlatát nem bontotta ki, a kihalt mesterség képviselőjéről van némi elképzelésem. A vidéki Magyarország jellegzetes figurája volt a műhelyét hátán faládában hordozó atyafi.

A második világháború után már nem a Szlovákiához tartozó Felvidékről érkezett, hanem Abaúj és Gömör vármegye nálunk maradt kisebbik részéből. A múlt század ötvenes éveiben szlovákok alapította faluban gyerekeskedtem, és kirajzolódik előttem az alakja. Széles karimájú kalapot viselt, vászoning volt rajta, a nadrágjára azonban nem emlékszem. Ezzel a szöveggel kínálta a szolgáltatásait: „Drotos dajtye hrunce drotuvaty.” Ahol magyar család lakott, ott ezt skandálta: „Drótoznyi, fótoznyi, fazikat foouuóódoz.” S ha már akcentus nélkül beszélt, akkor ezt: „Drótozok, fótozok, fazekat, lábast, dézsát, kádat javítok.”  Meg ezt: „Cinelni, fódani, fenekelni.”

Úgy vettem észre, a karikába tekert drótot nemcsak arra használta, hogy körbetekerje a megrepedt cserépedényt. Arra is, hogy a lyukakkal, domborulatokkal ellátott vastuskón, ahogy ő mondta, az "ülő"-n szegecsnek valót vágott belőle, amelyet a kilyukadt fazék hézagjába dugott, majd gömbölyű fejű kalapácsával kívülről és belülről a gondosan előkészített foltra dolgozott. S miközben pálinkával kezdte, majd „borocskával” fejezte be a munkát, elmesélte, hogy mit hallott a szomszédos falvakban. A felnőttek azért hallgatták érdeklődéssel, mert a kötelezően olvasott pártlap cikkeit az úgynevezett Szabad Nép félórákon meg kellett ugyan beszélniük, de nem nagyon hitték el.

A Budapest I. és II. műsorából leginkább „Gergely bácsi” és házsártos felesége perlekedését hallgatták. Balázs János és Völcsey Rózsi annak köszönhette a népszerűségét, hogy hakniban járták végig a falvakat. Nálunk is megfordultak. Mellesleg a Néprádió koncepcióját annyira komolyan vette a Darányi-kormány a múlt század harmincas éveiben, hogy egész napos ülést szentelt neki. Elképzelését a nyilvánosság befolyásolásáról elsodorta a háború, néhány év múlva azonban Rákosi Mátyás megvalósította.

Nagyanyám négy elemit végzett, nem olvasott újságot, és a földes (döngölt) padlójú konyhában magas polcon elhelyezett Néprádióból csak a népszerű színészpárt, a Csinn-bumm cirkuszból pedig Bruhaha Kelement (Bilicsi Tivadar hangján) és Szamócát (Keleti László megjelenítésében) hallgatta. Máskülönben beérte az alternatív nyilvánosságot képviselő drótostót tört magyarsággal előadott híreivel.     

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr8214341537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zöldi László 2018.11.04. 07:34:53

@Európai téridő: Ma több időm volt, és újra nézelődtem az ügyben. Amikor a bejegyzést írtam, a régi szövegekben szinte kivétel nélkül ülő-vel találkoztam. Amin azért csodálkoztam, mert a nyelvérzékem üllőt sugallt volna. Most kiderült, hogy akik egy l-lel írták, ezzel jellemezték a tört magyarsággal beszélő drótostót torz kiejtését, bár az idézőjelet nem tették ki. Mégis inkább csak annyit javítanék, hogy némileg átírom a mondatot. Köszönöm a kérdést.

Európai téridő 2018.11.04. 18:51:50

Hasznunkra válik ez az alaposabb utána nézés. Ma is tanultunk valamit, hogy a néhai vicclap, a legendás Ludas Matyi egyik mottójából idézzek:"Egy újszülöttnek minden vicc új". Nekünk ez az új.