A tegnapi bejegyzést ama címmel írtam meg, hogy Lehet-e értelmiségi fejjel politizálni?, de csak azért, hogy megírhassam a mait is. Az ikertémát pedig egy tegnapelőtti beszélgetés ihlette: Gyurcsány Ferenc szólalt meg az ATV stúdiójában.

Az interjú megrázó pillanata az volt, amidőn a műsorvezető, Rónai Egon ezt kérdezte a 308 ezer szavazóra lefogyott Demokratikus Koalíció elnökétől: „Miért veszített?” Arra utalt, hogy a volt miniszterelnök közvetlenül a választási vereség után kifejtette: most elvonul a kötcsei parasztházába, végiggondolja a DK helyzetét, a saját kampányszereplését, és a nyár végére előáll majd egy szokásos elemzéssel. Mintha alább adta volna. 2006 késő tavaszán, az őszödi kormányüdülőben még azzal traktálta az MSZP képviselőcsoportját, hogy ha nem „köll” miniszterelnöknek, akkor „írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról”.

Azóta több mint tizenkét év telt el. Lemondott a miniszterelnökségről, a pártelnökségről, kilépett az MSZP-ből, és új pártot alapított. Kötcsei magányában beérte kisebb (tíz-húszoldalnyi) esszékkel, amelyek jelentőségét nem becsülném le, de mégsem könyvek. Olyannyira nem, hogy tegnapelőtt este elfelhősödött a homloka, és ezt válaszolta a műsorvezető gondosan megfogalmazott kérdésére: „Kinőttem ezt a fajta meditációt.” A latin szó magyarul elmélkedés, szemlélődés, tépelődés, töprengés, tűnődés - egy értelmiségi jellegzetes létformája. Gyurcsány Ferenc a kétezres évek elején ezzel a magatartásformával lépett be a politikába.

Nem tudom, hogy valójában értelmiségi volt-e, vagy csak úgy vélte, hogy érdemes eljátszani a hezitáló, morfondírozó, vacilláló értelmiségi szerepét. De sokáig azt hittem róla, hogy a rendszerváltás utáni kormányfők közül az egyetlen, aki akarva vagy akaratlanul felkínálta a sebezhetőségét. A nyilvánosság fórumai pedig éltek a lehetőséggel, és egy bizonytalan, habozó, tétova miniszterelnök bizonyítványát állították ki róla. Nem ok nélkül, mégis inkább az a benyomásom, hogy az értelmiségi attitűd nem igazán kedvez a célratörő, egyértelmű, határozott, tévedhetetlen politikus imázsának.

Ha például Gyurcsányt és Orbánt sziámi (fejüknél összenőtt) ikreknek tekintjük, akkor a vérbeli, kérlelhetetlen politikus tézise Orbán Viktor, akiből hiányoznak az értelmiségi beütések. Az antitézise pedig Gyurcsány Ferenc, aki túl későn, tegnapelőtt este jutott el odáig, hogy kiölje magából azt a fránya értelmiségit.