Médianapló

Médianapló - Értelmiségi fejjel lehet-e politizálni?

2018. október 30. 10:37 - Zöldi László

E kérdést a rendszerváltás óta sok parlamenti képviselő tette föl magának. A tapasztalatok megszerzése után nem kevesen rázták a fejüket. Balog Zoltán református lelkész évekig vívódott az emberi erőforrás minisztérium élén. Nemrégiben súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, és alighanem ez késztette arra, hogy egyházi blognak vallja meg, milyen következtetéseket vont le a politikusi működéséből.

Kifejtette, hogy ő mindig cizelláltabban fogalmazott, mint a faék egyszerűségű kormányzati kommunikáció. Ezt ugyan nem vettem észre, de elhiszem neki, hogy az ellenzéki sajtó nem vette komolyan az árnyaltabb megfogalmazásait, a kormánypártinak pedig nem állt érdekében a fősodortól eltérő álláspontját nyilvánosságra hozni. S hogy idézzek is tőle valami érdemlegeset, kimondta: „Létezik egy olyan értelmezés, amely szerint bárki, aki eltér a kommunikáció fő irányától, az biztos valamilyen ellenfélnek a képviselője.” (Szemlélek.hu, 2018. október 29.) 

Balog Zoltán nem társtalan, augusztus első napjaiban megszólalt Prőhle Gergely volt államtitkár is. Az Echo TV-ben elmondta, hogy ő azért húzódott szélvédettebb helyre, a Petőfi Irodalmi Múzeumba, mert nem volt kedve ismételgetni a kormányzat túlságosan leegyszerűsített üzeneteit. Most, a főigazgatósága utolsó előtti napján valószínűleg már tudja, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből nem lehet csak úgy kilépni. A hatalomgyakorlás kilencedik esztendejében az értelmiségiből lett politikusoktól is maradéktalan, százszázalékos azonosulás kívántatik. Aki erre képtelen, az nem számíthat kíméletre.

Balog Zoltán és Prőhle Gergely egyaránt egyházi személyiség. A volt miniszter visszatért a pesti Hold utcába, a Németajkú Református Egyházközség élére, a volt államtitkár pedig immár teljes munkaidőben a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője. Aligha véletlen, hogy épp nekik okozott nehézséget a kritikátlan azonosulás. Miközben Mózes kőtábláiról sajátították el az életvezetési szabályokat, Carl Schmitt nézetei nyomán kellett a politikából megélniük. Márpedig a politika háttérbe szorítja az erkölcsi megfontolásokat, a Tízparancsolat pedig nem viseli el a taktikai szempontokat.

Ők ketten levonták a tanulságot, és visszatértek értelmiségi (elmélkedő, hezitáló, meditáló, szemlélődő, tépelődő, töprengő, tűnődő, vívódó) önmagukhoz. Kudarcuk talán elgondolkoztatja azokat a fiatalokat, akik kacérkodnak a politikai kommunikáció faék egyszerűségű mesterségével.

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr8314333605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Drizari 2018.10.30. 11:03:38

A fősodor erősödését és rosszabbodását mi sem mutatja jobban, mint ennek beismerése "odaátról".

leponex 2018.10.30. 23:54:17

Zöldi Úr,
sajnos abban igazat kell adni Önnek, CSAK értelmiségi fejjel bizony nem lehet a politikát művelni.
Azon egyszerű oknál fogva, hogy a választópolgárok kisebb része tartozik az 'értelmiséghez', ezért ha valaki értelmiségiként politizálásra adja a fejét, nem lehet eredményes, ha nem tudja megszólítani a társadalom nagyobbik részét.
Az Ön által (ezt tán indokolhatóan vélelmezem) preferált magyar 'értelmiség' egyik fele bár megszerezhette a politikai hatalmat, a 'hübrisz' végül a politikai sírba vitte a 'magyar szürkeállományt'. Az önelégült, nagyképű gőg, hogy ők tudják és tartják a helyes irányt.
De a másik oldalról emlékezhetünk a rendkívül szimpatikus, valódi értelmiségiként politizálni akaró Pokornyra, akit egy ócska, primitív, az apját érintő részigazságokra épített kampánnyal 'kicsináltak'.
És értelmiségiként ezzel nem tudott hatásosan mit kezdeni.
Vagy felidézhetjük az egykori miniszterelnök remek 'értelmiségi' produkcióját 2006-ból, ahol szinte a földbe döngölte hazugságaival a kissé megszeppent értelmiségiként érvelni próbáló ellenfelét a választás előtti nyilvános vitában.

Az akkori magyar médiaértelmiség lelkes asszisztálására, nyalakodására emlékszik tán.
Abszolút egyetértek Önnel, ha nagyon nem tetszik Önnek a NER sokszor a legkevésbé sem értelmiségi attitűdöt mutató, leegyszerűsítő, gyakran demagógiába hajló médiapolitizálása.
Mert ugye csak ezt vette észre -talán nem véletlenül ;-)
De ahogy a ner kitalálója mondta egykor őszintén: megtanulta, ha teheti 'ölje meg' politikai ellenfelét.
Mert különben őt magát ölik meg.
Politikai értelemben, nyilván.
Ugye nem gondolja komolyan, hogy ilyenkor lehetséges 'értelmiségiként' politizálni?

De ha igen, hát próbálja meg :)
Hajrá!

PS: a szemlélek nem egyházi blog, Gégényi főszerkesztő úr párthoz kötődése közismert ...

leponex 2018.10.31. 00:29:09

És hogy miként bánik profi módon a szavakkal Zöldi Úr, egy médiaértelmiségi:
medianaplo.blog.hu/2018/10/30/medianaplo_ertelmisegi_fejjel_lehet-e_politizalni

"Kifejtette, hogy ő mindig cizelláltabban fogalmazott, mint a faék egyszerűségű kormányzati kommunikáció. Ezt ugyan nem vettem észre, de elhiszem neki, hogy az ellenzéki sajtó nem vette komolyan az árnyaltabb megfogalmazásait, a kormánypártinak pedig nem állt érdekében a fősodortól eltérő álláspontját nyilvánosságra hozni. S hogy idézzek is tőle valami érdemlegeset, kimondta: „Létezik egy olyan értelmezés, amely szerint bárki, aki eltér a kommunikáció fő irányától, az biztos valamilyen ellenfélnek a képviselője.” (Szemlélek.hu, 2018. október 29.) "

Akkor idézzünk még egy kicsit érdemlegesebben ebből az interjúból:
szemlelek.blog.hu/2018/10/29/balog_zoltan_hiszek_a_nyilt_vitakban

"Ezt elfogadták a minisztertársaim, elfogadta a miniszterelnök, miközben lojális maradtam ahhoz a kormányállásponthoz, amitől az elején, őszintén megmondom, megrettentem. Kerítést fogunk építeni, hát hogy? Komoly, éjszakáig menő vita volt a kormányülésen, ahol a keresztény erkölcsi kérdés is felmerült. Azóta nekem is változott az álláspontom. Ma már sokkal kevésbé érzem megdöbbentőnek. Kell a kerítés. De azért nem volt olyan alkalom a választási kampányban, hogy ne mondtam volna el: mi nem migránsokat gyűlölünk, hanem a migrációra mondunk nemet. Mert a migránsok emberek, Isten teremtényei, így kell viszonyulni hozzájuk, a migráció világfolyamata viszont káros Magyarország, Európa számára, ezért meg kell állítani. Meg kell tudni ezt különböztetni. Nem olvastam ezt a tudósításokban. Jellemző. Mert ha az úgynevezett balliberális sajtó írta volna meg, akkor az nem illeszkedett volna az általuk idegengyűlölőnek beállított fideszesekről közvetített képbe. A jobboldali sajtó meg talán azért nem írta meg, mert tartottak tőle, hogy az árnyaltabb vélemény gyengíti a határozott üzenetek erejét."

Mintha Zöldi Úr is attól tartana, az árnyaltabb megközelítése gyengítené posztjának üzenetét ...
És tényleg ;-)

leponex 2018.10.31. 00:33:39

kénytelen leszek egy mégérdemlegesebbet idézni, aztán tényleg abbahagyom:

"Naiv vagyok, ha azt szeretném, hogy egészségesebb legyen a kormányüzenetek aránya?
– Nem naiv vagy, hanem értelmiségi. Vagy naiv értelmiségi. Az ilyen emberek vannak kevesebben. Ez egy tipikus értelmiségi dilemma, néha én is belekerültem. Mi azt a stílust várjuk el a politikai kommunikációban, amit egy nyílt diskurzusban szeretnénk látni. De a politikai kommunikáció nem a nyilvános és nyílt diskurzusról szól, hanem arról, hogy válogatott vagy kevésbé válogatott eszközökkel egy kormány vagy egy politikai erő sulykolja azt az álláspontot, amiről úgy gondolja, hogy az embereknek meg kell érteniük.

Nekem is gyakran sok volt értelmiségiként a migrációs kommunikáció a választási kampány hevében. Viszont élet-halál küzdelemnek tekintettem azt, hogy mi alapján fognak dönteni az emberek. Helyesnek gondoltam mindent elkövetni azért, hogy annak alapján döntsenek mellettünk 2018-ban az emberek, hogy mi vagyunk képesek egyértelműen és határozottan a migráció negatív hatásaitól megvédeni Magyarországot
"

Zöldi László 2018.10.31. 07:02:28

@leponex: Napjában többször is megszólít, és kifejti, hogy a bejegyzést miként kellett volna megírni. Stílusa ellen nem lehet kifogásom, mert nem tegez le, és nem használ csúnya szavakat. Megszólalásaival mégis van három gondom. 1. Akad néhány barátom és digitális ismerősöm, aki alkalomadtán felhív, és röviden elmondja a véleményét. Mondataik épülésemre szolgálnak. Ezzel be is érném. 2. Ha az utcán megszólít egy idegen, akkor leállok vele beszélgetni, ha nem sietek. De ha az illető gyakran szólít meg, és hosszasan fejti ki az álláspontját, igyekszem tapintatosan elhárítani. 3. Talán nem vette észre, de bejegyzéseim soha nem lépik túl a 2500 karaktert. Minden javaslat használhatatlan, amely további árnyalásra buzdít. Ha valami még foglalkoztat a témából, akkor írok egy újabb bejegyzést. Nem szorulok rá mások ötleteire. Végezetül: mostanában annyi időt fordított rám, hogy ezzel az energiával akár saját blogot is indíthatna. Ígérem, nem látom el több tanáccsal.

leponex 2018.10.31. 09:35:40

@Zöldi László:
Valóban, egy-egy jobb blog ha felkelti az érdeklődésemet, szívesen vissza-vissza térek rá - de erről mintha már tettem volna önvallomást.

1. nagyon helyes, legyenek is mindig

2. teljességgel érthető, nekem valószínűleg kevesebb időm lenne rá.
Bár a példája szerintem kicsit sántít: nem én szólítottam meg Önt az utcán, hanem Ön írt egy nyilvános posztot, és lehetővé tette, - vélem talán várja is - a hozzászólásokat.

3. igaza van, én sem szoktam túl gyakran idézni mások szövegéből az Ön blogján.
Nem is további ötleteket fogalmaztam meg az Ön számára, még csak azt sem javasoltam, hogy másként kellene Önnek látni.

Csak, hogy lehet másként is olvasni, látni. értelmezni ugyanazt a textust.

De mivel inspirációt adott a posztja alapjául szolgáló interjú elolvasásához, és abból az egészből lényegesen más kép alakul ki a távolságtartóbb, kevesebb prekoncepcióval történő megközelítés során ( némi empátiával Balog úr felé, akit szerintem elég méltánytalan támadások érték minisztersége alatt, ami az interjúban is előjön).

Ezért voltam 'kénytelen' hosszabban idézni a beszélgetésből, hogy az Ön posztja és az interjúból 'lejövő kép' mennyire más lehet.

PS: tekinthetné akár dícséretnek is, hogy ennyi időt szánt egy kommentelő a posztjára, művelve a békés egyet nem értés kultúráját - ami a magyar blogszférában meglehetős kisebbségben van.
Magam részéről messzemenőkig értékelem és köszönöm türelmét a kommentjeimhez, és semmi szándékom nincs Önt se megbántani, se bosszantani.
Ígérem, ha a tanácsát nem is tudom megfogadni a blogíráshoz, a kommentjeimmel a továbbiakban jóval visszafogottabb leszek.
Üdv!