Médianapló

Médianapló - Miért hazudik egy politikus?

2018. október 16. 10:19 - Zöldi László

Szilágyi György szólalt meg ma reggel az egyik tévéstúdióban. Országgyűlési képviselő, a Jobbik politikusa, aki a Fradi B-közép hangadójaként szerzett magának nevet. Legemlékezetesebb közéleti megnyilvánulása, midőn kifejtette Budapestről, hogy „Lesz még ebben a bűnös városban Horthy Miklós-szobor és Wass Albert Színház.” (Józsefváros, 2012. március 13.) Most azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy tizenkét perc alatt három meghökkentő kijelentés hagyta el a száját.

Azt mondta, hogy „A Jobbik erősebb, mint a választás után volt.” Ezt már nem is érdemes cáfolni azok után, hogy a párt válsága egyre csak mélyül. Filléres gondok, lemondások, kiválások, kizárások, visszakiabálások, káosz. Szilágyi Györgynek vagy rossz tanácsot adtak a kommunikációs szakemberek, vagy már rájuk sincs pénz, és ki-ki azt mond a nyilvánosság fórumain, ami épp eszébe jut. Azt is fejtegette, hogy a pártja 1,3 millió szavazóra támaszkodhat. Az Országos Választási Bizottság 2018. május 3-i közleménye szerint a Jobbik 1092806 szavazatot kapott az országgyűlési választáson. Azóta fél év telt el, és a belső harcok miatt nemhogy nőtt, inkább apadt a rokonszenvezők száma.

Harmadik kijelentése már szakmailag is foglalkoztat. Azt fejtegette, hogy „A média 80-90 százalékát uralja a fideszes propaganda.” A kormányzati túlsúlyt kevesen vonják kétségbe. Voltak olyan politikusok, akik 80 százaléknyiról beszéltek, és olyanok is, akik 90-ről. S bár ők sem jelölték meg a forrást, de volt annyi eszük, hogy egyetlen számhoz kötik magukat. Aki azonban 80-90 százalékról beszél, az elárulja magáról, hogy csupán fölbecsüli a helyzetet. A kormányzati médiafölényről nincs felmérés, nem is lehet, mert körülbelül 8000 sajtótermék tulajdonviszonyait kellene megállapítani. A Mérték Médiaelemző Műhely készül ugyan egy felmérésre, de nem a tulajdonviszonyokat vizsgálja, hanem a médiumok hatását.

Kíváncsian várom az eredményt, addig is azon tűnődöm, vajon nem kéne-é a politikusok nagyotmondásait árnyaltabban megítélni. Mert lehet, hogy nem is hazudni akartak, csupán nyomatékot igyekeztek adni az álláspontjuknak. Hogy egy választási győztes politikust idézzek, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2006. június 28-án vallotta be a Népszabadság hasábjain: „A kampányban nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét.” Talán Szilágyi György sem hazudott ma reggel, hanem csak ámított, csúsztatott, füllentett, hamukált, hantázott, kábított, linkelt, lódított, süketelt és tódított.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr9414304555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Európai téridő 2018.10.16. 15:49:29

A netes böngészés során én fifty-fifty-t érzékelek. Papíralapút nem nagyon olvasok, vagy ha kézbe is veszem, a keresztrejtvényekért tesem a hétvégi számban.

Zöldi László 2018.10.16. 16:15:19

@Európai téridő: Nem tévedt el véletlenül? Korábban írtam ugyan a Médianaplóba a papír alapú és a digitális sajtó ellentmondásos kapcsolatáról, e bejegyzésben viszont kerültem az egyébként fontos és érdekes témát.

magwas 2018.10.16. 16:33:00

Némi játékelméleti tudással nagyszerűen megérthető, hogy miért hazudik a politikus:
ez számára a nyerő stratégia. Amelyik politikus nem ezt teszi, az nagyon hamar nem lesz politikus.

Igazából matematikailag korrekt bizonyítást csak arra tudok, hogy miért kelt gyűlöletet és félelmet, valamint hogy miért támadja legjobban a hozzá ideológiailag közel állókat. A Duverger törvény bizonyításának részletei ezt nagyon jól elmagyarázzák. De azt hiszem, innen már józan paraszti ésszel is belátható, hogy ha valaki akkor kelt gyűlöletet és félelmet, amikor erre ok nincsen, az hazudik, és ha valaki hozzászokott, hogy hazudik, az fog még hazudni.

Ha az a kérdés, hogy ennek feltétlenül így kell-e lennie, akkor a válasz: nem.
Ez a jelenség a plurális szavazás (amikor több lehetőségbőlegyet lehet választani) terméke (hasonló bizonyítás van arra is, hogy miért korruptak a politikusok). A preferenciális szavazási rendszerek legtöbbje esetén együttműködő, a megoldásokat kereső viselkedés a nyerő stratégia a politikusok számára.

Európai téridő 2018.10.16. 19:38:45

@Zöldi László: Én a kormánymédia és az ellenzéki média arányaira mondtam a megérzésemet.

Mickey Pearce 2018.10.16. 20:06:54

Én Angliában "business studies" keretében tanultam hogyan kell egy beszédet felépíteni és az idevágó rész az volt, hogy a hallgatóság általában jóval kevesebbet ért meg, fog fel, mint ami elhangzik, tehát ha azt akarom hogy megértsék hogy valami 100 akkor pl 200-at kell mondani és akkor talán eljut az átlag agyáig hogy az a valami 80-100 :-) A figyelem fenntartása érdekében pedig időnként tanácsos valami meghökkentőt mondani.

Szerintem a Gyurcsány ezt tudta amikor az öszödi beszédét elmondta és azért fogalmazott olyan sarkosan hogy hazudtak állandóan, legnagyobb elkúrás, meg nem volt semmi kormányzás, pedig volt, csak mivel a következő választáshoz túl közel vette át a kormányzást nem volt ideje belefogni a nagy reformokba (azt ciklus elején célszerű elkezdeni hogy a pozitív hatása érezhető legyen a következő választásra), ezért a kibekkelést választotta (és aztán a második ciklusban szépen bele is bukott a reformokba mint pl. tandij és vizitdíj)

Sokszor egy tényszerűen cáfolható hazugság célja a megfelelő mértékű és kb. igaz "meszidzs" átvitele (pl hogy egy sötét proli is megértse hogy mi a helyzet). Ez természetesen nem keverendő a beteges hazudozók teljesítményével.