A tegnapi bejegyzésben arról tűnődtem, vajon a 2016. október 8-i megszüntetés okai között milyen szerepet játszott az online kiadás sajátos hatása. Az ugyanis, hogy a Mediaworks akkori napilap-hálózata (nyolc újság a vidéki Magyarországon) a Magyar Távirati Iroda helyett a NOL híreit közölte.

A bejegyzés megjelenése után kezdetét vette a szokásos purparlé. Álneves hozzászólók hülyéztek le álneves hozzászólókat, lóf@szok szálltak a digitális térben. A kommentekből csak úgy sistergett a Népszabadság iránti gyűlölet. Ami szólhatott az újság szabadnépes előéletének, esetleg annak is, hogy a rendszerváltás előtt az MSZMP központi napilapja volt. A hozzászólásokból azonban csakhamar kirajzolódott, hogy a kommentelők személyükben is sértve érzik magukat. (Már amennyire személytelen álnév mögé búvó emberek személyiségek lehetnek - mondandójuk inkább személyeskedésnek tűnt fel.)

De minél tovább tartott a bejegyzést övező vita, annál inkább kiderült, hogy annak idején kitiltották őket a Népszabadság digitális felületéről. Nem az újság régmúltja foglalkoztatja tehát őket, még csak nem is a közelmúltja, hanem az exkommunikáció (a kiközösítés) fáj nekik. Most már csupán az a kérdés, hogy miért ment végbe ama bizonyos tisztogatás. Akár tévedhetek is, de talán akadnak majd, akik pontosítanak, netán eligazítanak a döntés rejtelmeiben. Mindenesetre az a benyomásom, hogy úgy 2015 második felében nem jutott elég pénz a Népszabadság online kiadására, ezért senki sem moderálta a hozzászólásokat. Így aztán a baloldali értékrendű újság digitális felületét elárasztották, kisajátították, meghódították a szélsőjobboldali trollok. Ez pedig óhatatlanul feszültséget keltett a törzsolvasók között.

Némi tanakodás után a szerkesztőség megszigorította a hozzászólás lehetőségeit, elköszönt sok bloggertől is, akik közül később mindössze néhányat hívott vissza, sőt talán még arra is talált pénzt, hogy moderátor gondoskodjon a megjelenési szabályok betartásáról. A változtatás jót tett az újságnak, mert elterelés, pocskondiázás helyett igazi viták zajlottak az online kiadásban. Olyannyira, hogy a 2016. október 8-i megszüntetéskor már napi 75 ezer digitális olvasóval számolhatott a szerkesztőség. Amit persze sajtószakmai erényként könyvelek el, azt „természetesen” a NOL-ról kitiltott kommentelők olyannyira sértésként fogtak fel, hogy még haló porában sem képesek megbocsátani a Népszabadságnak.