Az országgyűlés elnöke tegnap a csallóközi falu temetőjében szólalt meg. A 169 éve kivégzett aradi tizenhármak ürügyén elmondott beszédét megnéztem-meghallgattam a dunaszerdahelyi magyar televízió, a ma7.sk kínálatában. Kirajzolódott belőle, hogy a Fidesz-politikusok milyen mozaikokból rakják ki a magyar mítoszt.

Közjogi méltóságunk szóba hozta a kultúrharcot, korunk divatszavát, amely már a XIX. században is jellemezte a közéletünket, hisz’ a labancok el akarták venni a nyelvünket. Példának említette a szepességi cipszer Hunfalvy (Hunsdorfer) Pált, aki nem az anyatejjel szívta magába a magyar nyelvet, és a Németországból érkezett Budenz Józsefet, aki csak felnőtt korában tanult meg magyarul. Épp ők erőltették ránk azt a fránya finnugor rokonságot, holott mi türkök volnánk. E két elem folyamatos jelenlétére számíthatunk az állami retorikában. 

Érdekesebbnek hatott a harmadik mozzanat, amelyben a nyárasdi szónok kinevezte magát és társait ”a kommunistákkal leszámolni akaró, 1990-es, rendszerváltoztató politikai nemzedék”-nek. Régóta dúl harc a történelmi valóság értelmezéséért. A szocialisták 1989-re teszik a gyökeres változást, mert az ő mítoszuk szerint jelentős szerepet játszottak az új rendszer kialakításában. Ez sosem tetszett a Fidesznek, amelynek alapítói nem lehetettek tagjai a Kádár-korszak utolsó országgyűlésének. 1990 azért illik hozzájuk, mert akkor választották be őket az új parlamentbe.

A rendszerváltással meg az a baj, hogy nem tartalmazza az országon belüli mozgalmak erőfeszítéseit. A két nagyhatalom vezetője ugyanis megegyezett, és a meggyöngült Szovjetunió kiengedett bennünket a befolyási övezetéből. A rendszerváltoztatás viszont azt jelenti, hogy igenis belülről harcoltuk ki az új rendszert, ráadásul a Fidesz hathatós közreműködésével. Kár, hogy mégis a rendszerváltás ivódott a köztudatba. Az egész nemzet sorsára kiható kérdésben találtam egy hiteles tanút, Orbán Viktort, aki ütős mondataiban 13-szor használta a rendszerváltást.

A rendszerváltoztatás csupán 2002-ben bukkant föl nála, amikor épp gyakorolta a miniszterelnökséget. Aztán visszaesett a rendszerváltás bűnébe, majd a 2006-os őszödi beszéd után, amikor mozgásba lendült az ellenzék élén, még háromszor használta. 2010 óta pedig, ismét miniszterelnökként megmaradt a rendszerváltoztatásnál. Készüljünk föl tehát arra, hogy az összes Fidesz-politikus elraktározta tudatában a bűvös kifejezést! Elvégre velük kezdődött minden.