Médianapló

Médianapló - Egy helyi lap Hitlerről, a regionális politikusról

2018. október 02. 10:54 - Zöldi László

A múlt század nyolcvanas éveiben kaptam egy ösztöndíjat. A német szociáldemokrata párt alapítványa, a Friedrich Ebert Stiftung jóvoltából Münchenben béreltem egy padlásszobát, és az ottani filmmúzeumban megnéztem a rendező Fassbinder életművét, 45 mozidarabot. A nézőtéren ismerkedtem meg egy bajor kritikussal, aki mellesleg a helyi sajtóval is foglalkozott.

Ő vitt el ahhoz az épülethez, ahol a Münchener Post lakozott a két világháború között. Megmutatta ama sörpincét is, ahol a patinás napilap munkatársai külön asztalt tartottak fent. Az újság mindvégig szálka volt a bajor fővárosban tanyázó Hitler szemében. Tegnap a National Geographic sugározta a Hitler harca a sajtóval című dokumentumfilmet. A cím azonban félrevezető, mert az ismeretterjesztő tévé leszűkítette a témát egy hatalomra készülő politikus és egy viszonylag kis szerkesztőség küzdelmes, viharos kapcsolatára.

A Münchener Post 1887-ben 8000 példánnyal kezdte, és 1933-ban 15 ezerrel fejezte be. Igaz, hogy közben, az első világháború idején fölment 30 ezerre, majd a múlt század húszas éveiben, a Hitlerrel folytatott csetepaték csúcspontján 60 ezerre is. Számtalanszor leplezte le az Ausztriából érkezett regionális politikust, aki 1923 és 1933 között kétszer dúlatta föl a szerkesztőséget. Szétverette a kiadó lakását, akinek túszul ejtette az épp otthon tartózkodó vejét is. Rohamosztagosai pedig az utcán agyabugyálták a valóságfeltáró újság munkatársait, akik óvatosságból már nem is írták nevüket a cikkek alá.

A sajtótörténeti érdekességekben bővelkedő filmből három portré rajzolódott ki. A kiadó-szerkesztő Erhard Aueré, aki politikusi kapcsolatai révén szállított botrányos dokumentumokat a nemzetiszocialista párt titkairól, például a vezetők magánéletéről. A szerkesztő Martin Gruberé, aki cikké dolgoztatta föl a kínos ügyeket. És az újságíró Julius Zerfassé, aki kitűnő stílusban tette nevetségessé Hitlert meg az elvbarátait. A világhálón böngészve kiderült róluk, hogy 1933 után mindhármukat letartóztatták.

Gruber csak azért úszta meg további szenvedések nélkül, mert 1936-ban meghalt. Auer koncentrációs táborban kötött ki, és az ott szerzett betegségbe halt bele a háború utolsó napjaiban. Zerfass Svájcba menekült, hogy aztán álnéven írja meg a dachaui koncentrációs táborban tapasztaltakat. A Führer gondoskodott arról, hogy tönkretegye azokat a helyi újságírókat, akik müncheni előéletében annyi borsot törtek az orra alá.            

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr2614276771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Drizari 2018.10.02. 13:09:29

Áthallásom támadt ...

dunántúli gyerek 2018.10.02. 15:06:15

30ezer peldannyal meg szabolcsban sem lett voltna komoly lap gondolom vmi mini zsido hecclap volt

nookedli 2018.10.02. 16:00:26

Attól, hogy hazudoztak ebben az újságban, még nem lesznek hősök. Zsidók voltak és a szokásos hazugságaikat hintették el. Minden zavarja őket, ami nemzeti érték.

Zöldi László 2018.10.02. 16:05:06

@dunántúli gyerek: 1. Ilyen esetben szerencsésebb az eredeti nyelven tájékozódni, és nemcsak a Wikipédián. 2. Hitler hírhedt újságja, a Völkischer Beobachter csakugyan "jüdische Kröten"-nek minősítette a Münchener Post-ot, ami kb. azt jelenti, hogy zsidó varangy, átvitt értelemben furunkulus, kelés, tályog. Ebből azonban nem vonnék le mélyen szántó következtetést. A müncheni újság a bajor szocdemek lapja volt, ez viszont bizonyítható.

pityókaborsommelier 2018.10.02. 16:38:51

@dunántúli gyerek: Hát barátocskám, amit talált, az nemigen támasztja alá rendkívül szakszerű megjegyzését.

Mr. Neutron 2018.10.02. 19:08:05

Azért azt is figyelembe kell venni, hogy a weimari köztársaság bukása után egy rendkívül aszimmetrikus médiatér alakult ki Németországban. A fenti blogbejegyzés sem tagadja, hogy a Münchener Postot nem újságírók, hanem politikai aktivisták készítették, akik nem is próbálták palástolni az elfogultságukat. Ugyanakkor a szocdemekkel is szembe kellett nézni, akik említett aszimmetrikus médiatér aktív résztvevői voltak. Lehet kritizálni a módszereket, de mégiscsak az előző, weimari rendszerhez köthető médiatúlsúly megbontása volt az elsődleges feladat.

Éhesló 2018.10.03. 06:19:52

Azokban az időkben amikor dolfi és emberei a németeket fertőző wimari mocsokkal szemheszálltak olcsón mérték a halált.
Az anarchisták és a kommunisták is.
A reakció a vörös terrorra mi más lehetett volna?
Az önfeladás?
A behódolás?
Akkoriban még volt gerince a németeknek.
Mára ebből semmi nem maradt nekik, ahogy szabad sajtójukat is elrabolták.
Na nem a norvég bálnavadászok, hanem a kiírtottak, a bosszú népe.

Netuddki. 2018.10.03. 08:54:16

Csak a kommentekre reagálnék, így válik el a szahara a víztől... :/