Médianapló

Médianapló: Lakájsajtó vagy lakásajtó?

2018. szeptember 30. 10:52 - Zöldi László

A pink ugyebár rózsaszínt jelent. Csupa nagybetűvel a Politikailag INKorrekt rövidítése. A Vasárnapi Hírek című hetilap humorrovatát szerkesztő Kövesdi Péter azzal tisztelt meg, hogy tegnap közölte az egyik mondatomat. Ezt írta alá: „(ismeretlen fészbukozó)”. Meg se említeném, ha nem tudnám róla, hogy amennyiben talál valami figyelemre méltót a közösségi oldalon, kapcsolatot próbál teremteni az illetővel, akinek jóváhagyása nélkül nem hozza az idézetet. Most pedig kirajzolódik előttem egy tanulságos tévedés, amelyet azonban még pontatlanságnak se neveznék.

Az egész úgy kezdődött, hogy szeptember 24-én fölírtam a Facebook üzenőfalára: „Azért szerencsésebb a lakájmédia kifejezés, mert a lakájsajtót mindig lakásajtónak olvasom.” A digitális ismerősök közül vagy száznak tetszett, néhányan meg is osztották a maguk körében. Kézen-közön lekopott róla a nevem, így jutott el a PINK szerkesztőjéhez. És ezzel máris a szállóige lényegénél vagyunk. A közmondás ugyanis a nép szállóigéje, a szállóige pedig az értelmiségiek közmondása. Az előbbi szerzői névtelenek, mert többnyire a kocsmaasztalnál formálódott, az utóbbinak viszont sok neves szerzője van a kávéházi törzsasztalnál üldögélők közül.

Az úgynevezett szerzőségem abból táplálkozik, hogy sokat olvasok, és szinte mindig mások gondolatai ihletnek meg. Már nem emlékszem, hogy kitől olvastam a lakájsajtó-lakásajtó meghökkentő és mulatságos szópárját. Talán a szegedi újságíró Bakos András helyezte egymás mellé a két kifejezést. Írtam hozzá, el is vettem belőle, farigcsáltam tehát rajta, ezután látott napvilágot a Facebook-on. Azért nem zavar a PINK-beli folytatás, mert a rendszerváltás óta gyűjtöm a szállóigéket, nyomozgatok az eredetük után, ismerem a sorsukat.

Akadt olyan, amelyet Démoszthenészig sikerült visszakövetni. Mire nálunk kötött ki a múlt század kilencvenes éveiben, tizenöt többé-kevésbé ismert személyiség vette a nevére. Bölcselők a római, majd a bizánci birodalomból, szerzetesek a középkori kolostorból, filozófusok a XVIII. századi francia szalonból, precíz német tudósok a XIX. századi szállóige-szakirodalomból, a sor végén pedig egy magyar író lelhető fel, aki még rövidített rajta, és időszerű jelentést kölcsönzött neki. Így vagyok ezzel a lakásajtós mondattal is, amely eléggé jellemzi az Orbán-korszak médiapolitikáját, hogy a digitális kávéház törzsasztalánál további „szobrászok” farigcsálják.        

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr3814272389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Helga Beauty Salon 2018.09.30. 12:29:18

"Az úgynevezett szerzőségem abból táplálkozik, hogy sokat olvasok, és szinte mindig mások gondolatai ihletnek meg. "

Ez a felelősség hárítása!

Zöldi László 2018.09.30. 13:41:20

@Helga Beauty Salon: Maradjunk ennél az egynél! Ha majd mások is hozzászólnak, akkor még egyszer hozzászólhat. Kérem, tömörítsen! Előre is köszönöm.

leponex 2018.09.30. 22:37:51

de mi értelme a 'lakásmédia' terminusnak?

Zöldi László 2018.10.01. 06:51:37

@leponex: A kérdésre azért nem lehet válaszolni, mert az Ön által idézőjelbe tett 'lakásmédia' kifejezés nem szerepel a bejegyzésben. Úgy rémlik, megint félreolvasott valamit.

leponex 2018.10.01. 08:04:59

@Zöldi László: :)

"„Azért szerencsésebb a lakájmédia kifejezés, mert a lakájsajtót mindig lakásajtónak olvasom.” "

" én megtanultam írni, Ön pedig nem tanult meg olvasni. "
Akkor már ketten vagyunk legalább, akik nem tanultak meg olvasni rendesen ...
De én legalább nem akarok modern nyelvújító lenni emiatt :))
üdv!

Zöldi László 2018.10.01. 08:55:08

@leponex: Kérem, olvasa el még egyszer a saját szövegét. Ezt írta: 'lakásmédia'. Ilyen szót nem használtam a bejegyzésben. Erről beszélek: a figyelmetlenségről.

leponex 2018.10.01. 09:02:02

@Zöldi László: :) Értem.
Ironia, mond Önnek valamit?

Zöldi László 2018.10.01. 09:05:36

@leponex: Igen, mond, magam is művelem. Most már csak egy kérdés. Ha iróniának szánta, akkor miért tette idézőjelbe? Kitől, miből idézte?

leponex 2018.10.01. 09:22:03

un. aposztrofot használtam, nem a kettős idézőjelet, azaz nem idéztem.
De belátom ez is egyik nagy hányosságom, a nem túl precíz fogalmazásom.
Ezt sem tanultam ;-)
Mintegy tovább gondolva, átvive az Ön szellemes, az olvasási nehézségeiből fakadó (ironia lenne, kérem) lakájsajtó >> lakásajtó tipikus dislexiatünetet a lakájmédia>>lakásmédia kézenfekvő áthallásos továbbgondolásához. Aminek úgyszintén semmi értelme.

Zöldi László 2018.10.01. 10:55:48

@leponex: Szerencsére nem diszlexia, de az én koromban már gyakran fordul elő a félreolvasás. Nemrégiben például ezt a címet véltem olvasni az Észak-Magyarország című miskolci lapban: "Hernádiba esett egy férfi". Most azonban nem én olvastam félre. Üdv.