Idestova két évtizede, hogy a MÚOSZ Pásztón szervezte meg a helyi lapszerkesztők első országos találkozóját. Ott ismertem meg Furucz Zoltánt, a Váci Napló kiadóját és főszerkesztőjét. Azóta tartjuk a kapcsolatot, így figyeltem föl egy frissiben kirobbant digitális botrányra. A váci újság online felületén kifejtette: „Néhány szerintem érdekes és sok munkával megírt cikket csak előfizetők olvashatnak.”

Ki is verte a biztosítékot. Hogy’ képzeli? Micsoda disznóság! Satöbbi, fűszerezve indulatszavakkal. A világhálón böngészők megszokták, hogy nem kell fizetniük a digitális tartalomért. Mire Zoltán azt válaszolta, hogy akinek nem tetszik az új módi, olvasson inkább Napiszar.hu-t, abban ingyen talál szellemi limlomot. Ha a jelenséget kiemeljük a regionális környezetből, országos összefüggésre lelhetünk. A papír alapú sajtó kiadói a kétezres évek elején abból indultak ki, hogy ha megjelentetik az online változatot is, közleményeiket eljuttathatják azokhoz, akik elszármaztak a városukból, a megyéjükből.

Tisztában voltak persze azzal, hogy ez példányszám-csökkenéssel jár, mégis azt feltételezték, hogy a digitális hirdetésekből behozzák majd az anyagi veszteséget. Ez illúziónak bizonyult. Többféleképpen próbálták pótolni, vagy legalábbis mérsékelni a bevételkiesést. A Váci Naplóéhoz hasonló megoldást választott a győri és a szegedi napilapot kiadó Lapcom, valamint a miskolci, a nyíregyházi és a debreceni újságot megjelentető Inform Média. Az új tulajdonosok, Andy Vajna és Heinrich Pecina megtartották a régi szisztémát, és Extra felirattal látják el ama cikkeket, amelyeket csak az előfizetők olvashatnak el.

A Délmagyar.hu-n ilyen jelzést kapott legutóbb az Ismét bebizonyosodott: igazi sportváros a megyeszékhely című cikk, illetve a Kisalföld.hu-n a Különös házasság című színházi előadás kritikája. Egyik ajánlat sem késztetett arra, hogy előfizessek a hagyományos újság online kiadására. Az Élet és Irodalom ügyesebb módszert választott. Ha hajlandóak vagyunk szemügyre venni egy hirdetést, amely bevétellel kecsegteti a kiadót, elolvashatjuk a felajánlott digitális tartalmat is, egy kétségkívül élvezhető cikket.

Érdemes figyelemmel kísérni tehát a többi kiadóhivatal vitatható vagy sikeresebb akcióit, alkalomadtán sort is kerítek rájuk. A lényeg azonban az, hogy már most is kiderült: az olvasók mindenütt fizetnek a digitális tartalomért. Azzal honorálják a cikkek szerzőit, hogy melegebb éghajlatra küldik.