Rengeteg órát takarítottam meg azzal, hogy már a kínálkozó sorozatok első részét is kihagytam. Ráadásul elviselhetetlen, hogy a kereskedelmi tévékben negyedóránként, néhány reklám kedvéért megszakítják az épp esedékes epizódot. Sorozatigényemet kizárólag a hirdetéseket mellőző HBO elégíti ki, amelynek kínálatából azok a humoros vállalkozások, amelyekben egy kerekded amerikai komika szokott játszani, eleve kimaradnak.
Alex Borsteint valószínűleg semmiben sem láttam, holott Wikipédia-szócikke alapján az egyik legfoglalkoztatottabb színésznő. Most 47 éves (vagy 45, mert a világhálón két születési dátuma kering), kétgyerekes családanya, akin van vagy tíz kiló túlsúly. A tévésorozatok évi ünnepségén a legjobb epizodisták közé választották, és most megkapta a mellékszereplők Emmy-díját. Ilyenkor, ugye, a nevét halló színész összeölelkezik az élettársával, végigvonul a nézőtéren, jobbra-balra tekintve kezel az ismerőseivel, fölmegy a színpadra, és mikrofonba mondja a szűkre szabott szövegét.
A középkorú, molett komika színpadias mozdulattal levette a könnyű kis kabátkát, és megrezegtette a terjedelmes kebleit, hogy a kamera érzékelje: nem hord melltartót. Kitört a nevetés, a díjukra váró színésznők inkább csak kuncogtak. A pódiumon összepuszilkózott a két műsorvezetővel, majd köszönetet mondott a sorozat rendezőjének, producerének, a színésztársainak és a családjának. Ekkor szólalt meg magyarul, mondván: „Anyukám, nagyon szeretlek.” Talán három másodpercig tartott a rendhagyó mozzanat.
Az Egyesült Államok mintegy 300 millió lakosából körülbelül másfél milliónyi a magyar eredetű. Őseik a XX. század első évtizedében százezer számra „tántorogtak ki” az Osztrák-Magyar Monarchiából, majd 1938-tól 1949-ig Magyarországról. A holokauszt-túlélők közül sokan nem is tértek haza a koncentrációs táborból, hanem Amerikában kötöttek ki. A budapesti Judy Borstein, akinek lánykori vezetéknevét nem ismerjük, csak annyit tudunk róla a lánya Wiki-szócikkéből, hogy mégis hazajött, 1956 után azonban Chicago mellett telepedett le.
Mielőtt a zsidózó kommentelők körbeköpködnék e bejegyzést, arra kérem őket, hogy nézzék meg a világhálón föllelhető díjátadási mozzanatot. A szórakoztatóiparban megedződött amerikai színésznő úgy vette át a jelentős szakmai kitüntetést, hogy alig érezhető akcentussal az anyanyelvén is megszólalt. Ami arról árulkodik, hogy amíg otthon élt, az itthon számtalanszor megalázott édesanyja magyarul beszélt vele.