A hozzászólók között mindig akadnak, akik témát rendelnek. Nem kell minden ajánlatot komolyan venni, Leponexét azonban érdemes. Tegnap azt fejtegette, hogy „a médiamunkásoknak … kamaratagsággal lenne lehetőségük felelősséget is vállalni magukért, a leírt, kimondott szavak hitelességéért”. Ilyesmiről nem olvastam-hallottam a kormány által tervezett Nemzeti Sajtókamarával kapcsolatban.

Még ott tartok, hogy a miniszterelnök a Facebook-on megjegyezte: „A Facebook kommunista közösségi oldal lett sajnos.” (2018.03.16.) Azt is mondta a Hír TV-ben, hogy „Mindenki újságíróvá vált.” (2018.04.10.) Tusványoson pedig intézkedéseket ígért szeptemberre. Lehetséges, hogy hamarosan megszűrik mindazokat, akik rendszeresen közölnek a nyilvánosság fórumain? Tételezzük fel, hogy az álnév mögé bújó hozzászóló fején találta a szöget. De ha a Nemzeti Sajtókamara elválasztja a tüdőt a májtól, akkor mi lesz a kormánypárti nyilvánosságban dolgozó „médiamunkásokkal”? Vajon vállalják-e a felelősséget „magukért, a leírt, kimondott szavak hitelességéért”?

A kormánypárti médiumok sorra veszítik el a sajtópereket, mert a választási kampányban olyasmit állítottak pártokról, ellenzéki politikusokról, civil aktivistákról, amelyek nem feleltek meg a valóságnak, rontották a kormány tevékenységét bíráló szervezetek és emberek hitelét. Leponex talán azt feltételezi, hogy a Nemzeti Sajtókamara ötletét azért dédelgeti a kormányzat, mert ellenszenvvel figyeli a hozzá húzó újságírók propagandisztikus teljesítményét? Egyébként nem gondolom, hogy minden kormánypárti szerkesztőségben dolgozó médiamunkás csúfot űz a mesterségéből.

Azért nem kedvelem az afféle okoskodást, miszerint nem is újságíró az, aki rokonszenvezik a konzervatív értékrenddel, mert a jobboldali, katolikus, református, ökumenikus újságíró szövetséghez tartozó tollforgatók is végezhetik tisztességgel a munkájukat. Aki dolgozott már szerkesztőségben, tudja, hogy kik azok, akik kaphatóak a frontharcos szolgálatra, és kik teszik még ma is élvezhetővé a Magyar Rádió, a Magyar Televízió bizonyos műsorait. Kik azok, akik a megyei lapoknál ma is érdekes riportokat, interjúkat készítenek, akik még a Magyar Idők Lugas című hétvégi mellékletében is továbbgondolásra késztető cikkekkel vétetik észre magukat.

Ők azok, akiket kevésbé fizetnek meg, mert nem lépnek túl a szakújságírói kereteken. Nyugodtan vállalhatnak felelősséget magukért, a leírt, kimondott szavak hitelességéért.