Mostanában a legizgalmasabb eszmecserék a Facebook-on bontakoznak ki. A digitális ismerősök zárt kört alkotnak, és villámgyorsan esnek egymásnak. Lakner Dávid szóba hozta tegnap, hogy Vágó Gábor LMP-s politikus bement ugyan a Hír TV-n újjáélesztett vitaműsorba, a Szabadfogásba, a honoráriumát azonban felajánlotta a televízióból kiebrudalt szabadfogásosok Kötöttfogássá átnevezett vitakörének.

Leginkább azt pedzegették a hozzászólók, vajon sajtóterméknek nevezhetőek-e a kormánypárti lapok, tágabb értelemben az Orbán-kormány tevékenységét támogató újságok, rádiók, tévék és portálok. Oresztész Fokasz szociológus azt az álláspontot képviselte, hogy „A propaganda is sajtó.” Az ezzel ellentétes felfogást hangoztatók szerint a G-nap előtti Magyar Nemzet még nem számított sajtóterméknek, mert az Orbán-kormány nótáját fújta. Csakugyan fújta, mindazonáltal az államapparátustól szerzett információkat sajtószakmailag hibátlanul dolgozta fel cikknek, és olyan olvasószerkesztőt alkalmazott, aki még a karaktergyilkosságot is olvashatóvá varázsolta.

A szerkesztőség műfajilag és nyelvhelyességileg eleget tett az újságírás követelményeinek. Nem volt szép tőle, hogy közben frontszolgálatot teljesített. Erényei 2015. február 6. után is megmaradtak, ráadásul a kormány tevékenységét bíráló írásokkal párosultak. Minőségileg magasabb szintű újságírást művelt, amely például az MSZP felől nézve mégsem hatott igazi újságírásnak, mert a megújult Magyar Nemzet Simicska Lajos nótáját fújta. Ez ugyebár a Jobbik felkarolását is jelentette. Sajnos azonban az újságírás politikaérzékeny. Politikus és újságíró kapcsolata kutya-macska barátság. A politikusnak nyilvánosságra van szüksége, az újságírónak információra.

A kapcsolat sokféle lehet. Propaganda akkor lesz belőle, ha utasítások érkeznek a pártközpontból. De árnyaltabb és közvetettebb, ha a laptulajdonos/főszerkesztő olykor együtt ebédel a pártvezetővel, és megfontolja, hogy mit és miként ad tovább a munkatársainak. Rudolf Augstein, a Der Spiegel legendás kiadója havonta találkozott Willy Brandt kancellárral, és beszélgetéseik nem csorbították a hírmagazin tekintélyét az olvasók körében. Nem árt tehát, ha gyanakodva figyeljük az átszervezett Hír TV szárnypróbálkozásait, a Kötöttfogás éhkoppon tengődő szervezőinek és közreműködőinek mégis azt javaslom, hogy fogadják el Vágó Gábor honoráriumát. Amennyiben persze az LMP politikusa a Szabadfogás című műsorban elmondja, hogy mi baja van az Orbán-kormánnyal.