Médianapló

Médianapló - Egy Horthyról szóló bejegyzés utóélete

2018. szeptember 06. 10:23 - Zöldi László

Nem tartozik a legolvasottabbak közé. Három napja jelent meg, négyezren olvasták, ez átlagosnak mondható. Ám a hozzászólások száma meglepett, mert 215 nem szokott lenni. A kenderesi Horthy-emléknap viszonylag szűk körben keltett érdeklődést, megmozgatta viszont az érdeklődőket.

Nincsenek illúzióim. Ha az adai Rákosi-emléknapról tűnődtem volna, a kapolyi Kádár- vagy az alcsúti Orbán-emléknapról, hasonló mennyiségű hozzászólást könyvelhetnék el. A bejegyzés inkább csak alkalmat adott arra, hogy ki-ki elmondhassa a maga árnyalt vagy indulatos álláspontját a korszaknak nevet kölcsönző politikusról. Úgy rémlik, a két világháború közti Horthy-korszak mély nyomot hagyott az utókorban, mert sok minden bugyogott fel a vitában. Esővíz, talajvíz, szennyvíz - el is áztatták az érveket.

Történelemtanár vagyok, évtizedekig dolgoztam a felsőoktatásban, főiskolai jegyzetet írtam a magyar médiapolitika legutóbbi száz évéről, külön fejezetet szenteltem benne a Horthy-korszak sajtóviszonyainak. Ebből a nézőpontból figyeltem az álneves hozzászólásokat. Akadt köztük kifogástalan érvelésű, nem is egy, mindazonáltal a legtöbb kommentben feltűnt a pontatlanság, a forráskritika hiánya. A hozzászólók olyan könyvekből, cikkekből idéztek, amelyek nem érik el a tudományosság mércéjét. Olyan közhelyeket ismételgettek, amelyek a különböző korok eltorzult Horthy-értelmezéseiből örökültek át. Például le sem írták a történész Romsics Ignác, Ablonczy Balázs, Turbucz Dávid vagy a sajtótörténész Sipos Balázs nevét, akik a legutóbbi években tisztogatták a Horthy-képre rakodott porcicákat. A kommentekben 52 olyan hibaforrást fedeztem föl, amelyet érdemes lett volna pontosítani.

A vitában tetten érhető a digitális eszmecsere talán legsebezhetőbb pontja. Ha feltételezzük, hogy nemcsak elmebetegek szólnak hozzá, hanem a téma iránt érdeklődő, de szakértelem híján manipulált olvasók is, akkor érdemes volna élni a kínálkozó ismeretterjesztési, szemléletformálási lehetőséggel. Csakhogy kinek van erre energiája? Ki az, aki átnyálazza a szakirodalmat, és idézi a cáfoló passzusokat? Aki a biztonság kedvéért végigtelefonálja a szakértőket, hogy ellenőrizze önmaga ismereteit, mielőtt tapintatosan kiigazítaná a hozzászólók vélt vagy valós tévedéseit? Pedig az a benyomásom, hogy a pontosításnál, kiegészítésnél jobban bántja a hozzászólókat, ha úgy érzik, hogy a posztoló nem akar szóba állni velük. Holott csak nincs elég ideje a bejegyzés utóéletére.  

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr8414225567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Helga Beauty Salon 2018.09.06. 12:09:49

Na amíg meg nem jelenik néhány ballib "entellektüel" .
Horthyval szemben két dolgot hoznak fel.
1. Szövetség a németekkel.
A világháború után szövetségre mással nem léphetett, angolok, franciák ellenségek voltak számunkra és a környező országokkal szintén, Trianon okán.
Szövetséges pedig nagyon kellett mert újabb területi követeléssel léptek fel a környező országok (Vyx jegyzék) ami még tragikusabb következményekkel járhatott volna.
Ez a permanens fenyegetés kényszerítette bele a szövetségbe és a háborúba az országot.
2. Zsidó kérdés. Ha tetszik, ha nem, az ország túl volt egy proletárdiktatúrán, amit nem részleteznék most és azt szintén ha tetszik, ha nem zsidók robbantották ki és vezényelték le, a közismert eredménnyel. A trianoni tragédia is kisebb lehetett volna nélkülük, erre jó érv Prónay tevékenysége, neki köszönhetjük Sopront. Mekkora lehetne az ország, ha Kun Béláék nincsenek? Lehet gondolkodni.
Ezzel magyarázható a zsidókhoz való későbbi minimális részvétű hozzáállás, ami amúgy nem egyedi. Az USA nem fogadott be Németországból menekülő zsidókat , a gazdasági világválságban játszott szerepük miatt.

Ezek azok a tények amiket rendre szeretnek kihagyni egyesek a képből. Ha nem elemeznek egy időszakot az összes összefüggéseivel egyetemben, az nem történelem, hanem propaganda!
Ebben a mai hozzáállásban az különösen undorító, hogy egyfolytában nácizzák, antiszemitázzák Horthyt, holott nem bizonyult háborús bűnösnek jogilag, pedig köztudott hogy a Nürnbergi törvényszéknek nem voltak skrupulusai.

Helga Beauty Salon 2018.09.06. 12:26:24

Elnézést Zöldi úr, hogy ismét kommenteltem, ez már bennem volt csak a másik szarhalmazhoz (mármint a kommentek) nem akartam odaírni.
Utólag is sorry vagyok!

Kabai Domokos Lajos · www.bekialtas.blogspot.hu 2018.09.07. 15:24:32

@Helga Beauty Salon: Igaza van Zöldi Lászlónak: ennyi tévedés, csúsztatás szakszerű kiigazításához egy stúdium kellene. Ha javasolhatom: legalább gróf Bánffy Miklós Huszonöt év című emlékiratát tessék már elolvasni. Nem hosszú, és olvasmányos. A szerző a tárgyalt időszakban külügyminiszter volt, úgyhogy hitelesen számol be a tényleges helyzetről, ami köszönő viszonyban sibcs az ön által írottakkal. Ugye Ön sem gondolja komolyan, hogy Magyarország sorsát nem a Monarchiában játszott, az utódállamokba szerveződött nemzetiségekkel kapcsolatos magatartása, illetve nem az I. világháborúban játszott szerepe határozta meg, hanem Kun Béláék mindössze 133 napos uralma, amikorra is minden el volt már döntve? Egyébként a kérdésére: "Mekkora lehetne az ország, ha Kun Béláék nincsenek?" - egyszerű a válasz: kisebb. Ugyanis a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege vette fel a harcot az északról támadó csehekkel, de már nem tudott érdemben harcolni a kivárásra játszó tiszturak urak által a keleti fronton defetizáltakkal a román betörés ellen. És persze ennek belső és szovjet-orosz vonatkozásai is voltak. Eközben viszont a későbbi kormányzó a franciákkal megegyezve szervezte Szegeden a hadseregét, amely a román hadsereggel párhuzamosan vonult aztán nyugat felé. A románok célja Budapest volt, a nemzeti hadseregé pedig a Dunántúl, ahol az elkövetkező időkre őrizték magukat, s ha már úgy adódott kegyetlenkedtek egy kicsit a fegyvertelen parasztokkal. Az ugyanis ki volt adva a vitézeknek, hogy a románokkal nem bocsátkozhatnak harcba. #