Médianapló

Médianapló - Folyamatos irat lesz-é az Új Írás?

2018. szeptember 05. 10:54 - Zöldi László

A találkozó harmadik órájában már anekdotáztunk. A Kossuth-díjas író például elmesélte, hogy hol volt az Új Írás szerkesztősége, ahová pályakezdőként invitálták. Ekkor csapott valaki a homlokára. Miért kínlódunk a címadással, amikor itt ül a körünkben Farkas László? A hajdani Új Írás főszerkesztői jöttek-mentek, Laci azonban maradt, és szerkesztette az irodalmi folyóiratot. Ha annak idején az Új Írás azért jött létre, hogy fiatal írókat fedezzen föl, akkor az online Új Írás miért ne fedezhetne föl fiatal írókat?

Egy picit tévedtünk. Épp Farkas László bizonyította be a Deres március című, 2016-ban megjelent visszaemlékezésében, hogy 1959-ben Holnap lett volna a fiataloknak szánt havilap címe. E gondolatcsírából lett egy évvel később az Új Írás. A mi digitális folyóiratunknak is más címe lett volna, ám a következő órában egyre gyakrabban emlegettük a régi Új Írás kifejezést. Elképzelésünk szerint kiforrott írók pátyolgatták volna a pályakezdőket, márpedig az új címjavaslat még nyomatékosítaná is a fölfedező szándékát. (E sorok írója azért kapott meghívást az írók közé, mert médiatanárként kiterjedt kapcsolatrendszerre tett szert a fiatal újságírók körében, akik közül sokan kísérleteznek a szépirodalmi műfajokban.)

Mindenki azzal kelt föl a belvárosi presszó kényelmetlen székéről, hogy érdemes kacérkodni az Új Írás címmel. Már van egy szerkesztője, aki mindent tud a régiről, a papír alapúról, és van egy új eszköz, a világháló, amelynek révén a lapzártás világot ki lehetne tágítani a pályakezdő irodalmárok irányába. Nekem még annyit mond az Új Írás, hogy 1964 februárjában, kecskeméti gimnazistaként pirosló füllel olvastam - és a kollégiumi szobában fel is olvastam - Weöres Sándor zseniálisan pornográf versét, az Antik eklogát. A tervezett Új Írás online viszont csakugyan újdonsággal kecsegtetné a szerzőket és olvasókat, mert megváltozott jelentést kölcsönözve a folyóirat intézményének.

Az eredetileg folyó irat állandósult szókapcsolattá válva rendszeres időközönként, például negyedévenként, kéthavonként vagy havonként megjelenő művet jelentett. Mára eltűnt belőle a papír és a periodicitás. Az online kifejezésnek megfelelően folyamatosan lát napvilágot, a világhálón terjed, és bárkihez eljuthat, aki netezik. Ha sikerülne összehozni - amit remélek -, akkor nemcsak a pályakezdő írók tanulhatnának az Új Írásban fölfedezett mai Kossuth-díjasoktól, hanem az öreg írók is a digitális nemzedéktől.            

komment
süti beállítások módosítása