Van nálunk egy politikai mozgalom, amelynek tagjai kiváltak a Jobbikból. A Mi Hazánk elnökhelyettese, Duró Dóra az új szerveződés egyetlen országgyűlési helyet foglaló képviselője. Azért fogalmaztam körülményesen, mert a házszabály értelmében még fél évig független honanyaként jelenik meg a nyilvánosság fórumain. Ma reggel az abortusz szabályozásáról beszélt az ATV stúdiójában - ha már a Fidesz amúgy is készül a terhesség-megszakítás szigorítására.

Tudomásul vette, hogy válsághelyzetekben a várandós nők akár abortuszra is adhatják a fejüket, mindazonáltal törvénnyel kötelezné őket arra, hogy a sorsdöntő műtét előtt hallgassák meg a magzat szívhangját. Így sikerült Macedóniában lebeszélni minden ötödik nőt a terhesség megszakításáról. Rejtély, hogy a volt Jobbik-politikus miért éppen a balkáni országgal példálózott, elvégre szóba hozhatta volna Hollandia vagy Svédország gyakorlatát is. A két uniós országban a jól megszervezett állami ismeretterjesztés következtében az abortuszok száma elenyésző a hazai helyzethez képest.

Azt logikusan gondolta végig Duró Dóra, hogy számtalan módon lehetne tájékozottabbá tenni a várandós lányokat és asszonyokat. A „minél több” tájékoztatást pedig a jelenlegi kormányzattól várná el. A témakör egészségügyi és lélektani részéhez nem értek, a nyilvánossággal viszont évtizedek óta foglalkozom. Amióta az eszemet tudom, minden magyar kormány a maga szája íze szerint adagolta az információkat, a tájékoztatáspolitikában igyekezett túlsúlyra szert tenni. Ajánlok egy próbát. Ha sikerült fölébreszteni az olvasó kíváncsiságát, ugyan írja már be a számítógép keresőjébe, hogy 1986-os sajtótörvény, 1995-ös és 2010-es médiatörvény. Majd olvassa el a jogszabályokat, és számolja össze, vajon hányszor tartalmazzák a tájékoztatás, illetve a tájékozódás kifejezést.

Az előbbi ugyebár az állam kötelessége, az utóbbi pedig az állampolgár joga. Az állam feltűnően bőbeszédű a tájékoztatás dolgában, és szűkszavúan kecsegtet a tájékozódás lehetőségével. Az arány minimum tíz az egyhez. A sokoldalú jelzővel bővített („minél több” forrásból való) tájékozódás még ritkábban fordul el az említett törvényekben. Manapság az ország nagyobbik részében nincs lehetőség a sokoldalú tájékozódásra a közéletben, lánykori nevén a politikában. De miért éppen az a kormány fogadná el az ellenzéki politikus asszony szívhangos javaslatát, amely az egyoldalú tájékoztatást szinte tökélyre vitte?