Médianapló

Médianapló - A nép miért nem állt ki a fogalmak mellett?

2018. augusztus 17. 11:06 - Zöldi László

A 168 Óra tegnapi számában Veiszer Alinda látható a címoldalon. Csinos, harmincas hölgyismerős a képernyőről, aki a hazai médiaviszonyokról beszélt. Például ezt fejtegette: „De hát miért állt ki a közönség az utóbbi években? Hogy ne legyen netadó. Négyszáz forintért. Semmilyen alapelvért, sem a szólásszabadságért, sem a sajtószabadságért, sem a vallásszabadságért.”

Mintha 2014 őszén a kormány világháló-ügyben havi százötven forintnyi adóemelést lengetett volna be, de lehet, hogy én emlékszem rosszul. A lényeg azonban az, hogy néhány százforintnyi plusz költség sokkal inkább kihozta sodrából a közönséget, mint az elvont fogalmak, amelyekhez hozzáfűzhetném még a jogállamot és a demokráciát is. Alig fél évtizeddel korábban akadt egy másik kiborító tétel, a háromszáz forintos vizitdíj is. Népszavazás söpörte el, amely megrendítette a Gyurcsány-kormány helyzetét, és előkészítette a Fidesz választási győzelmét. A közönség tehát, amelyet nem minden ok nélkül azonosítanék a néppel, fogékonyabb a néhány száz forintos megszorításokra, mint a magasztos eszmék ellehetetlenítésére.

Vagyis a Fidesz politikusai (és kommunikációs szakemberei) jobban ismerik a magyar nép lelkét. Az MSZP például olyan országban akart fogalmakkal kapcsolatot teremteni, ahol a közönség (a nép) nem fogalmi gondolkodású. A magyar szocialistáknak nincsenek jelmondataik, csak jelszavaik vannak. A jelszavak fogalmak (igazság, egyenlőség, szolidaritás, változás), a jelmondatokban viszont igei állítmány mozgósít a cselekvésre. Az MSZP fogalmakkal operál, a Fidesz tőmondatokkal. Az utóbbiakra is néhány példa: „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”,  „Rosszabbul élünk, mint négy éve.”, „A jövő elkezdődött.”, „Magyarország többet érdemel.”, „Magyarország jobban teljesít.”

 A szocialisták kampányába néha becsúszott egy-egy jelmondat („Fizessenek a gazdagok!”), de a párt gyorsan megszabadult a rendhagyó politikusától. A Fidesz pedig rendszert csinált a jelmondataiból, bár egy-egy politikusa olykor megfeledkezett arról, hogy a közönség és a nép korántsem fogalmi gondolkodású. A 2010 után 2014-ban, majd 2018-ban ismétlődő ellenzéki kudarc más okokkal is magyarázható persze, de talán mégse túlzás úgy általánosítani, hogy a többi ellenzéki párt kapcsolatteremtése (kommunikációja) hasonlít a szocialistákéra. Máskülönben az üzeneteik még a kormánypárti médiafölény ellenére is sokkal több emberhez jutottak volna el.           

18 komment
süti beállítások módosítása