Médianapló

Médianapló - Labdába rúghat-e az író-költő, az újságíró és a civil aktivista?

2018. augusztus 12. 10:33 - Zöldi László

A politikai vitákban vissza-visszatérő mozzanat a képviseleti demokrácia megítélése. Nemrégiben ezen zördült össze két Fidesz-értelmiségi is. A tusványosi szabadegyetem Orbán János Dénes költő, a Magyar Idők kulturális rovatvezetője azt találta mondani, hogy „Ha egyszer minket megszavaztak, a kultúrpolitikánkat is megszavazták.” Ekkor szólt rá a mellette ülő L. Simon László, aki kultúrpolitikáért felelős államtitkár volt a második Orbán-kormányban: „A politikusokat, bennünket választottak meg, nem az írókat.”

Az ellenzéki sajtó az összecsapásból azt vette észre, hogy a kirúgott államtitkár rendre utasította a miniszterelnök líblingjét. L. Simon László kétségkívül ragaszkodott egy Fidesz-alapelvhez, amelyet a többi kormányzati tényező is gyakran vág az írók-költők, újságírók és civil aktivisták fejéhez. Szerintük csak azok dönthetnek az ország dolgairól, akiket a választópolgárok a parlamentbe juttattak. A nem választottak örüljenek, ha meghallgatják őket. Bár ez sem kötelező, elvégre a honatyák és a honanyák a képviseleti demokrácia letéteményesei.

E felfogást a legvilágosabban a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat hajdani elnöke fogalmazta meg. A politikai süllyesztőben azóta eltűnt kormánypárti politikustól, Ivanics Ferenctől valószínűleg egyetlen mondatot öröklünk, amely így hangzott: „A politikus számára minden sajtókitüntetés átadása olyan, mintha fácánként a legjobb vadásznak adna díjat.” (Kisalföld, 2002. március 14.) Hogy megértsük az időközben kibontakozott Orbán-rendszer lényegét, a vadász-újságíró fogalmát kiterjeszteném az íróra-költőre és a civil aktivistára is.

Ha a képviseleti demokráciában sikerül megszüntetni a hatalmi ágak szétválasztását, akkor a végrehajtó hatalom (a kormányzat) ellenőrzésére szakosodott törvényhozás (az országgyűlés) és igazságszolgáltatás (az ügyészség és a bíróság) helyett az újságírók, az írók-költők és a civil aktivisták hajlamosak átvállalni a hatalom ellenőrzését. A Magyar Idők kulturális rovatvezetője nem éppen ezt a gyakorlatot követi, ettől azonban a Fidesz kultúrpolitikusa még felróhatja neki a választottság hiányát. A jelek azt sejtetik, hogy az államilag kistafírozott költő szénája jobban áll, mint a kétszer is lefokozott kultúrpolitikusé. Csakhogy vitájukban L. Simon László fejtette ki a rendszer egyik alapelvét, miszerint a nem választott személyiségek döntésre alkalmatlannak, másodlagos tényezőnek tekintendőek.         

10 komment
süti beállítások módosítása