Ősbölény az a kommentelő, aki nem indulatból fogalmaz. Művelt ember, és az álnév rejtekéből fejti ki az álláspontját. Most például azt, hogy a megyei sajtót 1990-ben pénzzé tevő Nyers Rezsőt inkább véli reformernek, mint panamistának. A tegnapi bejegyzésben sem a reformer, sem a panamista kifejezést nem használtam. De ha Ősbölény a véleményemre kíváncsi, akkor Nyers Rezső pályafutását úgy foglalnám össze, hogy hol pártvonalra, hol partvonalra szorították.

A kommentelő a tegnap elmesélt epizódról azt is találta írni, hogy ami történt, az „a pártvagyon konvertálása az utódpártba”. Ez a vád gyakran fölmerült a múlt század kilencvenes éveiben, a legironikusabban Thürmer Gyula fogalmazta meg: „Testvériesen osztoztunk meg a vagyonon. Az MSZP vitte a tőkét, miránk meg Marxot testálták.” (Magyar Nemzet, 1995.07.15.) Ahhoz azonban, hogy Nyers Rezső az MSZMP egyik vagyontárgyát átörökíthesse az MSZP-nek, a megyei sajtónak az MSZMP tulajdonában kellett volna lennie. Kétségkívül van ilyen álláspont az amúgy gyér szakirodalomban, az enyém azonban gyökeresen más.

Erre idézem Fabriczki András szocialista pártpénztárnokot: „Amit az akkori közvélemény pártvagyonként tartott számon, az 80 százalékban állami tulajdon volt. Az MSZMP, illetve 1989 őszétől az MSZP csak használati jogot kapott az állami vagyon kezelésére.” (Magyar Média, 2000/2.) Az MSZP épp azért akart megszabadulni a megyei lapoktól, mert az ötvenes évek legelején egyik jogelődje, a Magyar Dolgozók Pártja furcsa körülmények között tett szert a megyei sajtó használati jogára. Rákosi Mátyás egyebek között úgy szüntette meg a többpárt-rendszert, hogy állami tulajdonba vétette ama újságokat, amelyeket 1944 végén vagy 1945-ben különböző pártok alapítottak. Volt olyan, amelyet a kisgazdák, olyan, amelyet a parasztpártiak, és olyan is, amelyet a szocdemek.

Az úgynevezett történelmi pártok életre keltek a rendszerváltás idején, és a szocialisták attól tartottak, hogy benyújtják igényüket a hajdani újságjukra. Ez végül is nem történt meg, ezt azonban az MSZP vezetői 1989 decemberében még nem tudhatták. Ezzel magyarázható, hogy a pártalapító elnök utasította a gazdasági hivatal vezetőjét: tegye pénzzé a megyei lapokat. A jelek azt sejtetik, hogy Nyers Rezső ebben az esetben nem az MSZMP vagyonát „konvertálta” (váltotta, örökítette át). De hogy a pénzszerzési akció minek minősíthető, azt Ősbölény bizonyára jobban tudja.