Médianapló

Médianapló - Több is veszett Trianonnál?

2018. június 04. 10:06 - Zöldi László

Jártam Párizs mellett, a Versailles-i épületegyüttes egyik pavilonjában. Láttam ama íróasztalt, amelyen a magyar állam képviselője 1920. június 4-én, napra pontosan kilencvennyolc éve, reszkető kézzel írta alá a történelmi Magyarország halálos ítéletét. S bár a második világháború után jöttem a világra, a negyedszázaddal korábbi esemény olyannyira befolyásolta a sorsomat, hogy nélküle aligha születtem volna meg.

Apai őseim Erdélyben élték le az életüket, az anyaiak Bácskában - majdani szüleim Trianon miatt találták magukat Magyarország határain kívül. Kolozsvárott ismerkedtek meg, és afféle „migránsként”, a zöld határon átszökve kerültek ide. Talán ezzel is magyarázható, hogy külön fájlban gyűjtöttem össze a Trianonról szóló megnyilatkozásokat. Három évtized alatt hatvanhat szónoki fordulatot találtam, többnyire június elején, emlékművek avatásán hagyták el közéleti személyiségek száját. Kettőt külön is kiemelnék - mint a Trianonról való gondolkodás jellegzetes termékét.

A kisgazda Torgyán József a maga érzelgős-dagályos modorában fejtegette: „Senki el nem vitathatja a magyarságnak azt a jogát, hogy trianoni koporsónkra borulva zokogja ki nemzeti fájdalmát.” (168 Óra, 1995. május 30.) Horn Gyula szocialista politikus hivatalban lévő miniszterelnökként szárazabban fogalmazott: „Trianon igazságtalan volt. De mit kezdjünk vele 1997-ben?” (Népszabadság, 1997. július 7.) A többiek e két szélsőség között ingadoztak, értelmezéseikből érdekes ellentmondások rajzolódnak ki.

Vannak, akik a naponta megtartott testnevelési órákkal, az iskolában megvalósítandó lövészkedéssel, a minden járási székhelyen felállítandó lőtérrel, a katonai kiadások növelésével, a tartalékos állomány bővítésével és a kötelező honvédelmi szolgálat esetleges visszaállításával militarizálnák az országot. A jelek szerint úgy készülnek a két év híján százéves trianoni állapot megszüntetésére, hogy a kerítés (vasfüggöny) építésével véglegesítik a trianoni határokat. A másik politikai oldalon furmányosabb módon készülnek a trianoni állapot meghaladására. Kitolnák a schengeni határokat, uniós keretben hoznának létre közös régiókat. Ha úgy tetszik: összefércelnék a szétszakított vármegyéket, hogy országhatárok nélkül álljon helyre a Kárpát-medence kívánatos gazdasági egysége.

Ezt a két ellentmondást hüvelyeztem ki a hatvanhat Trianon-értelmezésből. Most már csak azt kéne eldönteni, vajon hitelesen tükrözik-e a kétfelé ágazó jövőképünket.   

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr7414022208

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zeddez 2018.06.05. 22:18:17

Az osztrákoknál is megy az a Trainonozás?
Ausztria a Monarchiában területre nagyobb volt a Magyar királyságnál és Trianon után kisebb lett.

Jericho 1 2018.06.05. 22:25:30

Trianon minden generáció számára mást jelent, de tény, hogy amikor az emberek először hallanak róla (diákok az iskolában, felnőttek a műveltebbektől) az első szó, ami eszükbe jut róla: " ... IGAZSÁGTALAN volt ..."! És valóban az volt. Ugyanakkor a mai nemzetközi jog nem ismeri annak módját, hogy hogyan lehetne ezt orvosolni. Alighanem sehogyan sem. Tanulnunk kell(ene) belőle és emlékezni rá. Ennyit tehetünk.

Flankerr 2018.06.05. 23:27:35

@Jericho 1: Bölcs szavak ,erősen egyetértek velük.

paragrafus 2018.06.06. 07:15:54

Az akkori magyar államvezetés hazug és szélsőséges propagandával belevitte az országot egy olyan háborúba, amelyikből csak rosszul jöhetett ki. De az ugyanilyen trianoni hazugságok miatt vesztek százezrek a Don-kanyarnál és a II. világháborúban. Magyarország szelet vetett és vihart aratott.

Ezért bármennyire is fájó, Trianon (nemzetközi jogilag) nagyon is igazságos és jogos büntetése volt a háborúban vesztes Magyarországnak. A jogos önkritika sajnálatos módon sokakból hiányzik. Kimaradhattunk volna a háborúból, de a nacionalizmus, az irredentizmus, a tekintélyelvűség és a felsőbbrendűség érvényre juttatásának szándéka az akkori politikai vezetésnek fontosabb volt minden más szempontnál. Még az ország érdekénél is. És mindezzel a maiak közül is sajnos sokan azonosulni tudnak és képesek. Pedig Trianon a magyar jobboldal csődje, az akkori magyar jobboldali vezetés politikájának következménye. Éppen ezért különösen abszurd, hogy az akkoriak által elkövetett bűnök be nem ismerésének egyesek még külön megemlékezést is szerveznek.

Amivel a mai emlékezők mintha azt akarnák sugallni, hogy Magyarország a saját, akkori felelőssége alól akarna kibújni. Miközben azt viszont nem hajlandóak belátni, hogy amikor Trianon következtében az ország területét szétszabdalták és elcsatolták az anyaországtól, akkor ez egyben válasz volt az akkori elnyomó nemzetiségi politikára is. Az elszakított területek lakosságának kétharmada nem magyar volt, a magyaroknak legfeljebb az egyharmad arányban magyarlakta területekért fájhat a szívük. Az nem indok, hogy a “történelmi Magyarország” jussaként a magyarok igényt tartottak olyan területekre is, amelyeken nem magyarok éltek. Miközben azok a nemzetiségek, akik többségben éltek az elcsatolt területeken, boldogok voltak, hogy elszakadhattak Magyarországtól. Ez a tragédia.

Az akkori magyar politikai vezetés az erő nyelvén beszélt a kisebbségekkel. Soha nem tekintette egyenlőnek őket. Nem úgy bántak velük, hogy az otthonuknak és hazájuknak érezzék Magyarországot, egyenrangú polgárként élhessenek benne. (Mintha a Fidesz köszönne vissza)

Kétségtelen tény hogy a diktátum pillanatnyi nagyhatalmi érdekek mentén, példátlanul és indokolatlanul szigorúan bánt a magyarokkal. De mindezért nem a trianoni döntést meghozók a felelősök, hanem az akkori magyar arisztokrácia, a magyar nacionalista vezetők, a jobboldali politikusok voltak. Akik belevitték az országot abba a háborúba, amelybe sosem lett volna szabad részt vennünk. És akikre – különösen az időnként harci retorikájával - kísértetiesen emlékeztet a mai Fidesz. Trianon a magyar nemzetiségi politika, a magyar felsőbbrendűség mítoszának tragédiája, a magyar nacionalizmus következménye. Ami történt, az nem az igazságtalan döntés, hanem egy rossz politika következménye. Bármilyen fájó a veszteség, a felelősség emiatt leginkább a miénk. Éppen ezért alapjaiban téves az az egyesek szerinti beállítás, miszerint Trianon igazságtalan döntés volt velünk szemben. Pedig nem. Sőt! Mind az akkori, mind pedig a jelenlegi vezetést a csőlátásmód jellemzi. Egyik sem volt képes felismerni, hogy a jövő azoké, akik elismerik az emberi jogokat, és lemondanak a nemzeti fölényről.

Ezért ami a magyaroknak veszteség volt, az a magyarok által elnyomott kisebbségnek felszabadulás. Ez az igazán fájdalmas, és ez az igazi oka Trianonnak. Az eltelt idő alatt ezt kellett volna feldolgozni: megérteni saját felelősségünket, tanulni belőle, és békésen viszonyulni a környező országokhoz, ahol fordult a kocka, és most a magyarok lettek kisebbségben. És nem ünnepelni, sem megemlékezni minderről. Ezért is a magam részéről elutasítom, hogy a fideszes-jobbikos parlamenti többség – visszaélve a trianoni békeszerződéssel más államokban kisebbségi helyzetbe került magyarokkal való természetes együttérzéssel – politikai gesztusokkal, az állampolgárság és a választójog határon túliakra való kiterjesztésével, a Jobbik részéről a területi revízió követelésével mérgezi Magyarország és szomszédai, illetve az anyaországi és kisebbségi magyarok kapcsolatát.

És még két szempont mindehhez: az 1920-as Trianoni szerződést nemzetközi jogi értelemben az 1947-es párizsi békeszerződés váltotta fel. Másrészt Magyarország a vesztesek oldalán állt. A forgatókönyvet viszont mindig a győztesek írják. Ugyanakkor a megemlékezések a rossz oldalon, rossz célok mentén vesztessé vált és az országnak csak kárt okozó elődeinkről szólnak.

Hegge Balázs 2018.06.06. 08:29:19

@paragrafus:
"Az akkori magyar államvezetés hazug és szélsőséges propagandával belevitte az országot egy olyan háborúba,"

Osztrák-Magyar Monarchia volt, élén a kaiserral Ferenc Jóskával, aki úgy kezdte az uralkodását hogy ide küldte a Bresciai-hiénáját magyar vérben fürdeni. A magyar államvezetésnek ebbe sok beleszólása nem volt. Sodródott. Hiába volt monarchia a neve, alávetett nemzet voltunk. A mondatod másik fele igaz. A trónörökös meggyilkolása a szerbektől viszont nem volt éppen lovagias tett ugye?.

"Ezért bármennyire is fájó, Trianon (nemzetközi jogilag) nagyon is igazságos és jogos büntetése volt a háborúban vesztes Magyarországnak."

Ebben nincs igazad. Soha senkit nem fosztottak ki így. Messze nem volt ekkora felelősségünk a háború kirobbantásában. Nekem még valami gyarmatok újrafelosztását mint háború célját tanítottak, igaz akkor lenini oktatás volt. Nekünk meg gyarmatunk sose volt.

"Kétségtelen tény hogy a diktátum pillanatnyi nagyhatalmi érdekek mentén, példátlanul és indokolatlanul szigorúan bánt a magyarokkal"

Ezzel tökéletesen egyetértek, de feljebb nem ezt írtad. :)

"és békésen viszonyulni a környező országokhoz, ahol fordult a kocka, és most a magyarok lettek kisebbségben. És nem ünnepelni, sem megemlékezni minderről. Ezért is a magam részéről elutasítom, hogy a fideszes-jobbikos parlamenti többség – visszaélve a trianoni békeszerződéssel más államokban kisebbségi helyzetbe került magyarokkal való természetes együttérzéssel – politikai gesztusokkal, az állampolgárság és a választójog határon túliakra való kiterjesztésével, a Jobbik részéről a területi revízió követelésével mérgezi Magyarország és szomszédai, illetve az anyaországi és kisebbségi magyarok kapcsolatát."

Szerintem teljesen jó a viszonyunk a szomszédainkkal jelenleg, és reméljük így marad. A Jobbik éppen züllik szét gőzerővel, de szerintem kár idekeverni az aktuál politikát. Revízió nem lesz. Esély sincs rá, meg minek is. A saját hazánk benépesítésével is gondjaink vannak. A föld meg azé aki teleszüli. Ettől függetlenül simán belefér az emlékezés, ünnep. Szomszédaink is megünneplik csak ellenkező előjellel. Senki se akad ezen fenn. Az élet megy tovább.

LebensraumamOsten 2018.06.06. 08:52:00

Amíg a románok, szerbek és brenyákok hadserege többször akkora és sokkal erősebb, mint a magyar, addig úgyis hiába ajvékol bárki. A hatalmi viszonyokat a hadseregek alakítják.

Európai téridő 2018.06.06. 09:16:53

@paragrafus: Tisztelt Kommentelő rosszul ismeri a történelmet, mert a Magyarországnak Habsburg-Birodalomban eltöltött első kb. 350 évét és a Monarchia időszakának 51 évét nem veszi figyelembe. Pedig Mária Terézia - uralkodott 1740-től 1780-ig - merkantilizmusa rossz tanácsadóit elég jól bemutatja Eckhart Ferencnek az internetre is felkerült 1922-es monográfiája a bécsi udvar akkori gazdaságpolitikájáról. Egy Chotek, vagy egy Kolowrat - mindketten csehek - ellenében egy indigéna, itt nemességet és birtokot kapó osztrák Kübeck - róla nevezték el Kübekházát - nem sokat tudott tenni azért, hogy ne Magyarország fizess meg különadók formájában és iparosodásának "hanyagolása" formájában az "örökös tartományok" iparosodását, különös tekintettel a csehek révén a Birodalomhoz került Szilézia elvesztése után. Ezt a monográfiát a megjelenése után évtizedekig lopatták ki a magyar közgyűjteményekből az érintett, és az elhallgatásban érdekelt felek. 1848-ban Prágában volt az első pánszláv kongresszus, ahol a népes orosz delegáció is a többiekkel kórusban szidalmazta a rebellis magyarokat, ahogyan sok más nem szláv népet is. És a gyagya V. Ferdinánd udvaroncai adták már akkor is a rossz tanácsokat az őt a trónon követő 18 éves Ferenc Jóskának, köztük egy újabb cseh Kolowrat is. Ilyen rossz tanács volt a "nemzetiségi kérdés" kibűvészkedése a virtuális cilinderből, a Birodalom népeinek egymás elleni, ily módon történő összeugrasztása. Ilyen rossz tanács volt az orosz cári csapatok behívása 1849-ben, a magyar szabadságharc leverésében való jelentékeny közreműködésre. Az elcsendesülő Európában a Birodalomnak kis híján az összeomlásához vezető vesztes csatákba való belehajszolását is ezek az udvaroncok követték el, a königgrätzi vereség után ezért egyezett ki a magyarokkal Ferenc Jóska és lett a Habsburg Birodalomból Osztrák-Magyar Monarchia. Az eddigi udvaroncok ki lettek rúgva, ezért bosszút forraltak. Hogy miért nem lett osztrák-magyar-cseh trializmus, az az eddigiekből talán kihüvelyezhető. Viszont az eddigi 350 éves "oszd meg és uralkodj" politika ekkor bosszulta meg magát, a hivatalos "népek barátsága" - politikát az ortodox-pánszláv politikai elitek bizony obstruálták és nemzetközi agitpropot folytattak ellene a külföldi sajtóorgánumokban. Ez a sárkányfog-vetemény érett be Trianonban és Saint-Germain-ben, a korlátolt franciák, a III. Köztársaságot vezető gonosz vénemberek csak azt látták benne, hogy a Habsburgokkal, az ősellenséggel jól kikukoricázhattak. Az ő tábornokuk, Foch marsall mondta a diktátumos versailles-washingtoni békerendszerre, hogy az csak 20 év fegyverszünet. Egy évet tévedett csak. És ezt a "nemzetiségeket elnyomó" katyvaszos koncepciót a "testvéri tankok" jelenlétével, néha pacifikálásokkal és megtorlásokkal nyomatékosították 45 éven keresztül a szovjet elvtársak és magyar bábjaik, sok más hazugsággal egyetemben.

werinter 2018.06.06. 11:47:06

Trianon azért volt igazságtalan, mert olyat is elvettek, amit nem lett volna szabad, ezzel fenntartva és még jobban kiélezve az amúgy kiélezett feszültségeket. Ha a nagyrészt 70-80%-ban magyarlakta területeket SOHA nem csatolják el, ma (szinte) senkit nem érdekelne az egész (trianoni) esemény és a történelem is másképp alakul. Valószínűleg a II. VH is máshogy alakult volna, számunkra biztosan. Lehet a szocializmus "áldásos" évtizedei elmaradtak volna.
Persze ez csak fikció, mivel tudjuk a történelemben nincs "mi lett volna ha".
Az akkori nyugati hatalmaknak nem volt érdeke egy egységes, de legalábbis egymással barátinak tekinthető viszonyban lévő Kárpát-medence (talán inkább Közép-Kelet Európa) fenntartása. Számukra mind politikailag mind gazdaságilag erős konkurenciát jelentett volna ez.