Médianapló

Médianapló - Bejegyzés a Délmagyar fejléce alá

2018. május 23. 09:30 - Zöldi László

Tegnap volt a Délmagyarország 108 éves. Nem kerek az évforduló, mégis érdemes eltűnődni a Népszava utáni legpatinásabb magyar napilapról. Az első szám megjelenése vasárnapra esett. Olvasói közül senki sem akadt fönn azon, hogy nevében a dél és a Magyarország egybe íródott. Csak azok akadnak fönn rajta, akik manapság nem értik, miért írják kötőjellel az Észak-Magyarország és a Kelet-Magyarország nevét.

Hát csak azért, mert a miskolci és a nyíregyházi napilapot a múlt század közepén alapították, amikor már más volt a helyesírás. A szegedi pedig őrzi a hagyományt. S mert az érettségi óta olvasom, bizonyíthatom, hogy a literátus jelleg, például a tárca műfaja iránti tisztelet a szellemiségére is vonatkozik. Amióta van egyetem a városban, ontja magából a tehetséges tollforgatókat. Közülük sokan helyezkedtek el a „Délmagyar” szerkesztőségében. Ha felsorolnám őket, csak a nevük kitöltené e bejegyzés 2500 karakternyi keretét. Amikor Csongrád megyét a Komócsin-család uralkodása idején Pol Pot-megyének csúfolták, a Délmagyarszág akkor is jó újságírókat alkalmazott. A rendszerváltás előtti helyzetét Szávay István nyugalmazott főszerkesztő-helyettes érdekes tanulmányban világította meg.

A rendszerváltás után francia cég gyakorolta a kiadás jogát, aztán német, angol, félig amerikai, most pedig egy félig magyar (Andy Vajna). A tulajdonosváltások mindig meglátszottak az újság vonalvezetésén, a gerinc azonban maradt: szakújságírók színvonalasan végezték-végzik a munkájukat. Legföljebb politikai publicisztikában fogják vissza magukat. Hol azért, mert a külföldi tulajdonos nem akart beavatkozni a magyar belpolitikába, hol pedig azért, mert a kormányközeli tulajdonos ügyesen tereli őket a helyi témák irányába.

Akkor éreztem meg, hogy hamarosan elveszítem az anyámat, amikor azt mondta, hogy az új évben ne a Délmagyarra fizessek elő. Járókeretével ugyanis beszorult a lakásba, és ezzel megszűnt érdeklődése a város ügyei iránt. Holott korábban kijegyzetelte a helyi újságot, olykor még olvasólevelet is írt kézzel persze, és bevitte a Tisza-parti szerkesztőségbe. (Chikán Ági tudna mesélni szerkesztői megpróbáltatásairól.) Anyám azt kérte, hogy inkább a Blikkre fizessek elő neki, mert abban sokat foglalkoznak a tévés szappanoperák szereplőivel. Bocs a személyes megjegyzésért, de ígérem, ha kerekebb lesz a Délmagyarország évfordulója, szakmaibb szöveget írok a magyar sajtó második legpatinásabb napilapjáról.

2 komment
süti beállítások módosítása