Médianapló

Médianapló - Negyedik hatalomnak nevezhető-e a média?

2018. május 17. 10:21 - Zöldi László

Az Európai téridő álnév mögé bújt kommentelő írta május 15-én, 19 óra 44 perc 4 másodperckor: „A média az önjelölt negyedik hatalmi ág.” Azt kérdeztem tőle, honnan veszi ezt. Azt válaszolta május 16-án 18 óra 14 perc 18 másodperckor, hogy nem a szakirodalomban olvasott róla, hanem egy igényes újság „médiás” konferenciáról közölt beszámolójában. A résztvevők ugyanis „arra a következtetésre jutottak, hogy a média a negyedik hatalmi ág”.

Köszönöm neki az őszinteséget, hogy a véleményét nem próbálta tudományos mázzal leönteni. Feltételezése nem állja ki ugyan az elméletiség próbáját, ettől azonban még létező jelenség. Az kölcsönöz neki némi létjogosultságot, hogy bizonyos helyzetekben a média hajlamos úgy viselkedni, mintha volna hatalma. A politikatudomány körülbelül két és fél évszázada választja szét a hatalmi ágakat: a törvényhozást (parlamentet), a végrehajtó hatalmat (kormányzatot) és az igazságszolgáltatást (ügyészséget, bíróságot). Ezt persze a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy a többségi alapon kormányzó pártok nehezen viselik a másik két hatalmi ág fürkésző tekintetét. Igyekeznek maguk alá gyűrni az ellenőrzésükre létrehozott szervezeteket.

A művelet minél jobban sikerül, annál inkább beszélhetünk diktatúráról, és minél kevésbé, annál inkább demokráciáról. A diktatúrához közeledő esetben, amidőn a parlament és az igazságszolgáltatás már nem képes ellenőrizni a végrehajtó hatalmat, óhatatlanul segítségükre siet a média, vagyis a nyilvánosság eszközrendszere. Kilép közvetítő szerepköréből, és átveszi az ellenőrzésre szánt hatalmi ágak funkcióját. Ez teremti meg a hatalomgyakorlás látszatát. Az egyeduralomra törekvő kormányzat már e látszatot sem tűri. Azzal vádolja a média munkatársait, hogy ellentétben az országgyűlésben üldögélő politikusokkal, az újságírókat senki sem választotta meg.

Orbán Viktor például azt mondta a Magyar Rádió 2018. május 4-i műsorában, hogy „Mi vagyunk a demokraták, akiket megválasztottak.” Felfogása szerint azok a demokraták, akiket a démosz (a nép) választott, és azok a bürokraták (brüsszeliták, újságírók, civilek), akik maguktól jelentkeztek a néphatalom ellenőrzésére. Íme, előttünk a magyarázat, hogy a parlament és felerészben az igazságszolgálás meghódítása után az Orbán-kormány miért próbálja törvényekkel ellehetetleníteni az ellenőrzésére szakosodott hatalmi ágak hazai helyettesítőit: a médiát és a civil szférát.      

6 komment
süti beállítások módosítása