Médianapló

Médianapló - Hogyan kerültek "hazai" kezekbe a magyar médiumok?

2018. május 11. 10:17 - Zöldi László

Orbán Viktor tegnapi beszéde 37 percig tartott. 11 mondatát jegyeztem föl. Az időtartam megfelel egy kolumnás (újságoldalnyi terjedelmű) interjúnak, és ha 10-12 mondat emelhető ki belőle, akkor jónak mondható. Az a benyomásom, hogy a miniszterelnök azért láttatta a 2008 és 2030 közti folyamatot, mert az utókor máskülönben nem nevezné el róla a korszakot. Engem leginkább érdeklő gondolatmenete így hangzott: „Az új korszakban a nemzeti vállalkozásokat piaci alapon kiszolgáló kritikus infrastruktúra a döntő tényező lett, ezért a bankrendszert, az energia- és médiaszektort hazai kézbe vettük.”

A kormányfő 2013. június 21-én interjút adott az akkor még Springer-lapoknak, és kifejtette: „Örömmel látom, hogy fejlődik a magyar tulajdonban lévő média, de sok még a lehetőség.” 2017 nyarán pedig a tusványosi szabadegyetemen így összegezte a négy év alatt bekövetkezett fejleményeket: akkor lehet erős Magyarország, „ha a sorsát befolyásoló, stratégiai ágazatokban erőteljes a többségi tulajdon”.  Úgy vélte, hogy a három szektorban immár „egyértelmű nemzeti többség van”, és bevallotta, hogy mintegy ezermilliárd forintot költött „az oktalanul privatizált” ágazatok visszavásárlására. Vajon szükség volt-e a külföldi tulajdonban lévő médiumok visszavásárlására?

Az Orbán-féle médiapolitika 2015. február 6-án csorbát szenvedett. Ekkor különbözött össze a rendszer két alapembere, Orbán Viktor és Simicska Lajos. A miniszterelnök rájött, hogy kár volt egy kézbe adni a kormányközeli médiumokat, a szakítással ugyanis megszűnt a nemzeti (értsd: hozzá hű) többség a médiapiacon. Ha nem akart hasonló helyzetbe kerülni, több kézbe kellett adni ama szerkesztőségeket, amelyek még külföldi tulajdonban voltak. Lett rá pénz, amelyet nem utasíthattak vissza a túlnyomórészt német cégek. A „nemzeti” médiabefektetők között a szorgalmasan gyűjtögető Mészáros Lőrinc mellett feltűnt Andy Vajna és Heinrich Pecina is.

A Népszabadság megszüntetése (2016. október 8.) után a többfelé ágazó médiabirodalom rakoncátlankodásra hajlamos elemeit kellett összehangolni (történelmi kifejezéssel élve: gleichschaltolni). Április 8-a óta már „csak” annak eldöntése vár a szakemberekre, vajon az országgyűlési választáson milyen szerepet játszott a kormányzati médiafölény. Itt tartunk most. A helyzet elkeserítő, de a hazai nyilvánosság sorsa még nem reménytelen. Mérsékelt borúlátásomból ennél csattanósabb poénra nem telik.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr8013907448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2018.05.11. 10:42:19

Úgy látom el kell magyaráznom valamit. Ma a sajtó az egész világon veszteséges, mert a propagandagyárak nyomott áron értékesítik a híreket, hogy a piacot az olcsó, általuk manipulált hírekkel letarolhassák. Emiatt szorultak ki a független hírforrások.
Lehet sírni a német sajtó kiszorulása miatt, de ha észrevesszük, hogy azok a német kormányzat szócsöveiként, vagy más újságok a washingtoni politika terjesztőiként működtek, akkor esetleg meg lehet kérdezni, a magyar emberek érdekeit miért ne propagálhatná valaki! Avagy miért kell nekünk német, vagy amerikai fake news?
Ha egy ország nem rendelkezik saját bankerndszerrel, kereskedelemmel, energiaszektorral és sajtóval, akkor az az ország nem független. Egy függésben levő országban a demokrácia csak színház, hiszen a döntéseket idegen érdekek határozzák meg.
A Magyarország elleni kirohanások hátterében mindig idegen érdekek képviselete húzódik.