Médianapló

Médianapló - Minek nevezzelek?

2018. május 03. 10:10 - Zöldi László

E rovatba mindig akad újabb és újabb téma a médiából. Olykor mégsem árt megállni, visszafelé nézni, és eltűnődni a történtekről. Itt van például a tegnapi bejegyzés, amelynek nem a tartalmát idézném föl, hanem két mellékszálát.

Álláspontom régóta az, hogy minden világnézeti véleménynek helye van a bejegyzés alatt - már amennyiben szerzője betartja a digitális kávéház szabályait. Csak nagyritkán törlöm ama kommentet, amelynek szerzője a digitális talponállóból téved át az egymást becsülő vitapartnerek márványasztalához. Tegnap mégis töröltem egy hozzászólást, bár a tartalma nem adott okot az exkommunikációra. Csupán az álnév tartalmazta egy női politikus nevét, akivel a kommentelő szívesen létesített volna szexuális kapcsolatot, noha nem szavazna rá. (Körülírtam a brutálisabban hangzó álnevet.)

A bejegyzésben egyébként a hölgy szakmai alkalmatlanságát tettem szóvá, nem is először. Aki azonban visszalapozná ezeket az értelmezéseket, aligha találna a közéleti szereplő emberi méltóságát sértő szavakat. Ezt várom el a bejegyzéseimhez szólóktól is. Volt egy másik mozzanat is, amely gondolkodóba ejtett. Kollégám és barátom, Marik Sándor gyakran tisztel meg a hozzászólásaival. Tegnap azt írta, hogy az említett női politikust politikusnőnek neveztem, és ebből valamiféle elmarasztalást olvasott ki. Ha más is így érezte, akkor elnézést kérek érte, bár eszem ágában sem volt megbántani az illető hölgyet. Az viszont igaz, hogy idestova negyedszázada küszködöm a megnevezésekkel.

Azóta készítek összeállításokat különböző szerkesztőségek számára a búcsúzó hét ütős mondataiból, és a második sorban mindig meg kell említeni a mondatgazdák foglalkozását. Arról már leszoktam, hogy a nőnemű politikusokat politikusnőnek nevezzem (a tegnapi eset figyelmetlenség volt). A nőnemű újságírók sem újságírónők nálam, hanem a vezetéknevük és a keresztnevük után az olvasható, hogy újságíró. Idáig rendben is volnánk. De minek nevezhető a fekete ruhás nővér, Sándor Mária, ha mond valami érdekeset? Ápolónak? Furcsán venné ki magát. Nem hat jobban, hogy ápolónő? Minek nevezhető Törőcsik Mari vagy Hernádi Judit? Színésznek? Náluk színésznőbb el sem képzelhető.

Sorolhatnám tovább a példákat, de az olvasó számára talán már így is nyilvánvaló, hogy negyedszázadnyi gyakorlat után se ismerem ki magam a megnevezések sűrejében. Érdeklődéssel fogadnám a hozzászólásokat, reménykedve abban, hogy a kommentelők tartózkodnak a kocsmai megnyilvánulástól.              

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr4013886870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kato 2018.05.03. 11:15:04

Van manapság törekvés arra, hogy "unisex" módon utaljunk pl. valaki foglakozására. Ez is, mint annyi más nyugatról szűrődött be hozzánk és azokban a nyelvekben érdekes különösen, ahol a nyelvtan megkülönbözteti a nemeket. A magyarban nincs erről szó. Nyugodtan mondhatjuk, hogy "a lányom orvos", "Mária tanár" és hasonlókat. Nyelvszokás kérdése, hogy megszólításokban vagy ha utalunk valakire akkor gyakran jelezzük a nemet. Lehet, hogy itt-ott ez is nyugati hatás. Pl. mondhatom, hogy "a tanárnő beszélni akar velem". Itt egyszerűen a nem jelölésével pontosítom, melyik tanárról beszélek. Ha van más pontosítás, pl. a tantárgy, akkor a nem jelölése már elhagyható: "a kémiatanár beszélni akar velem." Azt akarom ezekkel a példákkal mondani, hogy nincs értékítélet abban, ha jelöljük a nemet egy szituációban. Amikor doktornőként utalunk a nőnemű orvosra vagy akár egy ilyen fokozattal rendelkező tudósra, akkor nem gondoljuk, hogy kevesebbet ér mint a hímnemű doktor. Hogy mennyire nyelvszokás kérdése ez: a "tudós" szónak pl. nincs olyan párja, hogy "tudósnő". Olyan van, hogy azonos munkakörben, a nők kevesebbet keresnek és folyik ez ellen egy jogos küzdelem. Szerintem ennek az egyenjogúságért való küzdelemnek a vadhajtása, amikor a nyelvhasználaton akarnak némely feministák erőszakot tenni. Érdekes, hogy találkoztam olyan véleménnyel, hogy az illető feminista hölgy kifejezetten büszke volt a "nőségére" és jónak gondolta, hogy a foglakozásának említésekor odabiggyesztik a "nő" szócskát. Valószínű, hogy a "-nő" toldalék akkor kezdett elterjedni egy adott szakma kapcsán (persze csak a magyarban) amikor a nők jelentős számban jelentek meg abban a szakmában. Ilyen szerintem az "ápolónő" szó is. Ahol ritkábban fordulnak elő nők, ott nem jut eszünkbe a nemi jellegükkel utalni rájuk. Nem mondjuk, hogy "esztergályosnő , sofőrnő, stb". Kivéve, ha pl. pont a nemek aránya a téma. Mondhatom, hogy " a nők aránya alacsony a politikában"vagy " a politikusnők aránya alacsony". A második esetben nyilván egyszerűen egy tömörebb lehetőséget választottam. A nyelv folyamatosan változik, az hogy politikusnőkről beszélhetünk annak a jele lehet, hogy mégiscsak nő a létszámuk ezen a téren, ahogy megnőtt korábban a tanítónők, ápolónők száma is. A lényeg, hogy ezekben a szóhasználatokban nem érzek semmiféle diszkriminációt vagy értékítéletet.

Drizari 2018.05.06. 09:49:46

@kato:

Érdekes példa nálunk az "ápolónő" szóhasználata, mivel visszanyúlva a XIX. századik, éppen hogy női foglalatosság volt a betegápolás. Az oktatással (nővérképzés) egybekötött betegápolás alapjait egy bankár lánya, Florence Nightingale rakta le. Érdekesség, hogy kortársa Kossuth Zsuzsanna - Kossuth Lajos húga - is jelentős munkát végzett, az Országos Nőegyleten belül Betegápolónői Egyleteket szervezett az 1850-es években. Tevékenysége révén mintegy 70 teljesen felszerelt, élelemmel és dolgozókkal ellátott tábori kórház alakult Magyarországon.

Nálunk az apácáknak kiemelt feladatuk volt a betegápolás, aztán a kommunista uralom alatt is legfőképpen lányok végeztek az ápoló- és nővérképző iskolákban. De ilyen érdekes az óvónő szóhasználatunk is, mivel fehér hollónak számít látni egy óvodában férfi gondozót. Ezzel szemben az ápoló szó hallatán általában ideg- és elmebeteg intézet jut az ember eszébe, ahol viszont tényleg férfiak gondozzák a betegeket.