Médianapló

Médianapló - Elszigetel vagy összehoz-e a Facebook?

2018. február 20. 10:40 - Zöldi László

A legismertebb közösségi oldalról gyűjtött fájlban 21 meghatározást számoltam össze. Az utolsó három mai keltezésű, és Szalai Erzsébet cikkéből való. A Népszava szerzője az egyik legjobb magyar szociológus. Bármilyen témában veti latba társadalomtudományi felkészültségét, olyan eredményre jut, amellyel érdemes egyetérteni vagy vitatkozni. Olvasás közben e két érzés váltakozott bennem.

A cikkíró szerint a Facebook az elmagányosodás tüneteit mutatja. Arra a következtetésre jut, hogy „inkább elszigeteli, mintsem összehozza egymással az embereket”. A szállóigék gyűjtése közben elég nagy rutinra tettem szert, ezért kellő tisztelettel imigyen farigcsálnék az egyébként alaposan végiggondolt mondaton: ’A Facebook inkább elszigeteli, mint összehozza az embereket.’ Szalai Erzsébet később persze árnyalja a mondandóját, és két táborra osztja a közösségi oldal használóit.

Az egyikbe tartoznak azok, akiknek már kialakult a személyiségük, és nem játsszák meg magukat. Úgy adják önmagukat a Facebook üzenőfalán, hogy példát mutatnak a követőiknek. Másként fogalmazva a népszerű közösségi fórum egyéniségüknek megfelelő mederben tartja őket. Ők tehát nem szigetelődnek el, hanem közösséget teremtenek, méghozzá tartalmasat, gondolkodtatót. A másik táborba tartoznak, akiknek nem alakult ki a személyiségük, és állandóan váltakoznak. Szebbnek, jobbnak, okosabbnak próbálnak mutatkozni. Egyéniség híján nem adhatják önmagukat, ezért szerepeket játszanak. S miközben igyekeznek valamiféle közösséget összehozni, Balogh Edgár erdélyi közíró kifejező szavával élve csakugyan kiszigetelődnek a társadalomból.

E kettős keretben kéne elhelyezkedni. Magától értetődik, hogy az első táborban látom magam - mint mindenki, aki eljut odáig, hogy ezeken a kérdéseken hajlandó elgondolkodni. A Facebook számomra az önkifejezés eszköze, e rovat, a Médianapló állandó közlési helye immár nyolcadik éve. Nem osztok meg fényképet macskáról és kutyáról. Nem növelem a digitális ismerősök számát csak azért, hogy minél több legyen belőlük. (Csupán azzal állok szóba, aki fotóportréval jelentkezik be.) Megelégszem ezernél valamivel több vezeték- és keresztneves ismerőssel, akiknek viszont igénybe veszem a baráti segítségét.

Olyannyira részt vesznek a gondolataim formálásában, hogy legjobbnak szánt mondataimat farigcsálásra ajánlom föl nekik. Tőlük tanultam meg, ahogy például lerövidítettem Szalai Erzsébet figyelemre méltó, de talán a kelleténél bőbeszédűbb meghatározását a Facebook-ról.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr6413684318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Drizari 2018.02.20. 11:02:00

Fura hely a Facebook és a többi közösséginek számító "képződmény". Vannak munkahelyek és munkakörök, ahol tiltják dolgozóiktól a részvételt. Más munkáltatók meg egyenesen ott "csekkolják" a náluk jelentkező új munkaerőt, és szóvá teszik, ha nem regisztráltatta magát.

Közéleti és közszereplők oldalai kimondottan szórakoztatók, a celebek is sikeresek a követőik számát tekintve. Aztán nem kevés azoknak a száma, akik jól felfogott érdekükben kerülik ezt a közösségi hálót. Megint mások megtartják anonimitásukat, és konspiráltan élnek aktív életet, szinte minden hírnél felbukkan a választott nevük és szorgalmasan véleményeznek. Színes egy világ.

ralf 2018.02.21. 07:12:30

Egyszóval a Facebook mindenki számára az, amivé magának teszi. A Facebook nem csinál semmit, egy lehetőség, amivel mindenki úgy él, ahogy tetszik neki. Tehát a világon semmiben nem különbözik az összes egyéb eszközünktől.

bigdata 2018.02.21. 13:53:35

Igen, nekem is feltűnt, hogy egyesek jobbnak és többnek akarnak látszani, míg én szimplán csak jobb és több vagyok.