A digitalizáció jóvoltából világfalu lettünk. A Hollywood nevű felvégen kitört a botrány, mert a falu egyik leggazdagabb emberéről, egy producerről kiderült, hogy az ágyába kényszerített színészettel kacérkodó lányokat, asszonyokat. A hír villámgyorsan jutott el Budapest alvégre, ahol az egyik legismertebb értelmiségiről, egy rendezőről terjedt el ugyanez.

Áll a bál, a rádióban és a tévében szinte csak erről beszélnek a stúdióvendégek, a közösségi oldalakon pedig a kevésbé ismert netezők fejtik ki indulatszavakkal tarkított véleményüket. A fejlemények közül az a legrokonszenvesebb, amidőn már akadnak olyan értelmezők is, akik azt fejtegetik, hogy bizonyára a színésznőknek sem könnyű beszélni a szereposztó díványról, de ők legalább utólag képesek leleplezni a hatalmaskodó producereket, rendezőket és színházigazgatókat. Bezzeg a falusi lányok, asszonyok, akik a rosszul fizető közmunkáért cserébe ki vannak szolgáltatva a polgármesternek, és sem lehetőségük, sem szókincsük nincs arra, hogy kifejezzék a nyilvánosság fórumain hol abúzusnak, hol metoo-nak nevezett jelenséget.

Az abusus a régebbi. Az ab a latinban azt jelenti, hogy -tól, -től, az usus (Jókai és Mikszáth XIX. századi nyelvében úzus) meg azt, hogy használat, szokás. Az abúzust úgy fordítanám magyarra, hogy a megszokottól eltérő, átvitt értelemben a hatalmi helyzettel való visszaélést jelenti. A Me too pedig azt, hogy Én is, az említett összefüggésben viszont inkább, hogy Engem is. A megalázott nők jajkiáltása - angolul. Miközben tehát a helyzet legrokonszenvesebb értelmezői tovább látnak az orruknál, elvégre az értelmiségi nők sorsát kivetítik a társadalom alsóbb rétegeiben élő lányokra, asszonyokra is, nincs magyar szavuk a gyalázatos cselekedetre. Próbáljuk meg igésíteni! Hátha kisül belőle valami.

A b betűvel kezdődő „kötőszót” tudatosan kerülve: abajgatják, bántalmazzák, bemocskolják, buzerálják, cseszegetik, erőszakoskodnak, háborgatják, macerálják, megbecstelenítik, megdugják, megejtik, meggyalázzák, megkettyintik, megrontják, megszeplőtlenítik, molesztálják, vegzálják, zaklatják. Az a benyomásom, hogy egyik sem írja le pontosan és árnyaltan a hatalmaskodás szexuális kivetülését. De miért várjuk el a közmunkáért mindent eltűrő lányoktól, asszonyoktól, hogy szégyenükkel álljanak a nyilvánosság elé, ha megfelelő kifejezés híján nem képesek Hell István közíró szóleleményével (Facebook.com, 2017. október 22.) „komingoutolni”?