Ha valamelyik tanítványom megemlítené, hogy környezetvédelmi szakújságíró szeretne lenni, azt javasolnám neki: olvassa Hargitai Miklós cikkeit. Mások is elsajátították a környezettudatos gondolkodásmódot, de talán ő írja meg a legérthetőbben, amit megtanult. Amióta azonban megválasztották a Magyar Újságírók Országos Szövetségében elnöknek, média-ügyekben is megszólal, és nem mindig szerencsésen.
Ma reggel az ATV stúdiójában „megdöbbenésének” adott hangot, mert „A megyei lapok többsége ugyanazzal a címlappal jelent meg.” Az Orbán Viktorral készített interjút pedig a kormányzati térhódítás jelképének tartotta. Okfejtéséből annyi igaz, hogy 12 megyei napilap csakugyan fegyelmezetten közölte a terjedelmes beszélgetést. A műsorvezető azonban vitába szállt vele, mondván: a laphálózatoknál ez régóta szokás. Vujity Tvrtko-nak igaza van. Bizonyítható, hogy a Springer- vagy a pannon lapok akkor is közöltek miniszterelnöki interjút, amikor még nem Orbán Viktornak hívták a kormányfőt.
Azt az oldalt ugyanis csak egyszer kellett kifizetni az interjú készítőjének, ráadásul a hálózat többi lapjában is olvasható beszélgetés egy kolumnányi fizetendő cikket szorított ki az újságból. Ugyanezt a hálózati szerkesztők megcsinálták színészekkel, még inkább színésznőkkel is. Legföljebb amióta a volt Springer- és a pannon lapok a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworks égisze alatt látnak napvilágot, az Orbán-kormány tökélyre fejlesztette a gazdaságos és politikai szempontból is kifizetődő módszert. A MÚOSZ elnöke ekkor vetette közbe, hogy „közös hírszerkesztőség azonban nem volt”. Lehetséges, hogy Hargitai Miklós nem tudja, miért szüntették meg hajdani munkahelyét, a Népszabadságot?
Amidőn a kormányzati médiastratégák meghányták-vetették a patinás napilap sorsát, a megszüntetés egyik oka épp az volt, hogy a 2014-ben Heinrich Pecina tulajdonába került volt Springer-lapok nem a Magyar Távirati Iroda híreit közölték, hanem a Népszabadság játszotta a közös hírszerkesztőség szerepét. Orbánék megregulázták az MTI-t, a volt Springer-lapok publicisztikai vonalvezetését is sikerült összesimítani a kormányzati retorikával, a hírek viszont feltűnően más országot mutattak a figyelmes olvasóknak. E szemléleti ellentmondást úgy oldották fel a kormányzati médiastratégiák, hogy a Népszabadság megszüntetését javasolták.
Nem azt állítom, hogy tavaly októberben ez volt a megszüntetés fő oka. Csupán azt, hogy ez is közrejátszott a döntésben.
