Németh Péter a fővárosi tüntetésekkel foglalkozott a tegnapi számban. Az immár csak egyetlen baloldali napilap főszerkesztője hűtötte a kedélyeket, mondván, hogy nem szeretné, ha az ország sorsa a „felzaklatott utcán” dőlne el. Okfejtését így fejezte be: ”összességében a kormánysajtó, vagyis a nyilvánosság kilencven-kilencvenöt százaléka erőszakba torkolló demonstrációkról számol be”.

Ahhoz, hogy valaki mindent és mindenkit túléljen a hazai sajtóban, folyamatosan elemezni kell a helyzetet, ami nem megy naprakészség nélkül. Abból indulnék ki tehát, hogy a cikkíró nem engedhet meg magának tényektől független állítást. Kerestem a forrását. Amikor a Hír TV december 19-i vitaműsorában megjegyezte Orbán Viktorról, hogy „A magyar sajtó 90 százaléka az ő felügyelete alatt van.”, azon tűnődtem, miként fér bele a maradék tíz százalékba a Simicska-portfólió (Magyar Nemzet, Heti Válasz, Hír TV), amely az úgynevezett G-nap után vált ki a miniszterelnök befolyási övezetéből.

Vajon hogyan illik a maradék tíz százalékba az RTL Klub, amely a hírműsoraiban hiteles képet próbál vázolni az országban zajló folyamatokról? A hetilapok közül a HVG, a Magyar Narancs meg az Élet és Irodalom, amelyek nem alkudnak meg a kormánnyal? A megyei lapok közül a győri Kisalföld, a szegedi Délmagyarország, a miskolci Észak-Magyarország, a nyíregyházi Kelet-Magyarország és a debreceni Hajdú-bihari Napló, amelyeket még nem sikerült megszereznie a kormánynak? A digitális sajtóból pedig az Index és a vidéki nagyvárosokban szerkesztett portálok? (Az utóbbiakat többnyire az „államosított” megyei lapoktól kirúgott újságírók működtetik.)

Tűnődésemre Németh Péter nem válaszolt ugyan, becsületére válik azonban, hogy ama 90 százalékot már nem nagyon emlegeti. Emelte inkább a tétet, és hozzátett még ötöt. Változott valami december óta az ellenzéki sajtó hátrányára? Ha csak az nem, hogy két héttel ezelőtt újságoldalnyi reklám látott napvilágot a Népszavában „Állítsuk meg Brüsszelt!” szöveggel, a hajtás alatt pedig ezt olvashattuk: „Nemzeti Konzultáció 2017”. Sőt, olvashatjuk most is, mert minden lapszámban megjelent azóta. Miközben például a miskolci, a nyíregyházi és a debreceni napilapok Botka László és az MSZP Fizessenek a gazdagok! hirdetését közlik.

Vajon levonható az a következtetés, hogy azok a szerkesztőségek, amelyek a kormányhirdetéseket jelentetik meg, Orbán Viktor nótáját fújják? Azok pedig, amelyek Botka Lászlóét, a maradék öt százalékba tartoznak?