A vidéki sajtó szakértője volnék, ismereteimet több parlamenti párt igényelte. A szocialisták fölkérését fogadtam el; a tizenöt tagú elnökségből négyen érezték annak szükségét, hogy áttekintsék a fővároson túli nyilvánosság fórumait. Közülük Demeter Márta kért segítséget a további felkészüléshez.

A felsőoktatásban megszoktam a szép diáklányok társaságát, a csinos politikusnő azonban nemcsak szép volt,  hanem értelmes is. Azon tűnődtem, ha Spanyolországban nagy pocakkal irányította a hadügyi tárcát egy terhes fiatalasszony, nálunk miért ne lehetne manöken külsejű biztonságpolitikus a honvédelmi miniszter. Azóta az MSZP távolabb került a kormányváltástól, Demeter Márta pedig a szocialista párttól. Épp most lépett ki a parlamenti frakcióból, talán még a pártját is elhagyja. Elhatározását azzal indokolta, hogy a belső fórumokon kimerítette a véleménynyilvánítás lehetőségeit, amelyek úgy foglalhatók össze, hogy akadnak szocialista politikusok, akik nem érdekeltek a kormányváltásban. 2018 helyett inkább 2022-re készülnek.

Eljárását tisztességesnek vélem, elvégre a belső fórumok helyett választhatta volna a külső nyilvánosságot is. Tévés műsorvezetők szívesen készítettek volna vele interjút; jól mutatott volna a képernyőn, ráadásul a stúdiókat végigjárva megalapozhatta volna az országos ismertségét. A nehezebbik utat választotta, övé a rokonszenvem. De talán nem orrol meg rám, ha a vele történtek nyomán meghökkentő gondolattal barátkozom. A jelek csakugyan azt sejtetik, mintha néhány szocialista politikus beérné azzal, hogy a következő ciklusban is tagja maradhasson az országgyűlésnek. Foggal-körömmel ragaszkodnak a képviselői jövedelemhez, de mi van akkor, ha azért nem hisznek a kormányváltás 2018-as esélyében, mert nálunk jobban ismerik az MSZP belső viszonyait.

Nem tetszik a felfogásuk, de miként ítéljük meg őket, ha esetleg azt élik meg, hogy milliárdos adóssággal küszködő, székház nélküli, elöregedett tagságú, falvakból kikopó, újságokban alig olvasható, rádiókban ritkán hallható, tévékben nem nagyon látható pártban múlatják az időt. Ha olykor nyilvánossághoz jutnak is, azt mégsem hangoztathatják, amit tavaly nyáron lemondatott elnökük, ama bizonyos kommunikációs tréningről amúgy hiányzó Tóbiás József elkottyantott egy konferencián: „Meg kell értenie az MSZP-nek, hogy nem nagy párt.” (Népszava, 2014. június 20.) Azóta talán megértette, legföljebb nem veri nagydobra, kedves Márta.