Médianapló

Médianapló - Mihez kezdjünk a szólásszabadság kicsiny köreivel?

2016. december 29. 10:20 - Zöldi László

Tóth Bertalant, a szocialisták országgyűlési képviselőcsoportját vezető politikust megkérdezte egy miskolci újságíró, miért nem szállnak ki az oly kevés sikerrel kecsegtető mókuskerékből. Ezt válaszolta: „Az egyre szűkülő médiamegjelenési lehetőségben a parlamentnek kiemelt szerepe van, így a frakció a Magyar Szocialista Párt hangja.” Lefordítom: ha az ellenzéki párt képviselői elhagynák a Parlament épületét is, nem volna hol megszólalniuk.

Az a benyomásom, hogy nem ilyen rossz a helyzetük. Pocsék közérzetük oka, hogy egy-két kivételtől eltekintve nem ismerték föl a világhálóban rejlő lehetőségeket. Az elzártság (klausztrofóbia) érzése korántsem elszigetelt jelenség, tegnap például Bruck András panaszkodott ugyanerre. Azt firtatta, vajon olvasó híján érdemes-e még írni. Borongós választ adott rá, holott Facebook-os megnyilvánulása épp azt sejteti, hogy van még remény. Egyike ama közíróknak, akiknek adok a véleményére. Ezzel nem vagyok egyedül, a közösségi médium kimutatása szerint 2223 digitális ismerőse van. Ez kétszer annyi, mint amennyit elkönyvelhetek.

Megnéztem néhány olyan közíró ismeretségi körét is, akiknek szintén adok a véleményére. Dési Jánosnál 4984, Nagy Bandó Andrásnál 4993 követőt találtam. Lévai Júlia Mira helyében sem esnék kétségbe a 605 ismerős miatt, igényes és tömör megnyilvánulásai sok értelmes hozzászólót aktivizálnak. Az egyik tanítványom pedig önkormányzati képviselő. A kisvárosi polgármester ellenzékéhez tartozik, és szerette volna különvéleményét közre adni a helyi újságban. Nem jelenhetett meg, erre föltette a Facebook üzenőfalára. A hétezres település minden második lakója elolvasta.

Olyan fegyver van a kezünkben, amelynek még nem ismertük fel a törvényszerűségeit. Azt tudjuk, hogy amennyire ellenőrizhető az offline sajtó, annyira ellenőrizhetetlen az online. Azt is, hogy a központosításra törekvő kormányzattal szemben a világháló a decentralizációt, a szabad véleménynyilvánítást jelenti. Igen ám, de az internet épp attól hálózat, hogy a központ kikapcsolásával működhet. Vajon hány ismeretségi kör rejlik a világhálón, amelynek révén információkat és véleményeket cserélgetünk? Vajon miként lehetne a részben egymást is átfedő köröcskéket, a nyilvánosság látszólag elszigetelt pontjait összekötni, hogy a kormányváltó hangulatban politikai erővé formálhassuk őket?

Erre kéne választ találni, hogy a tóthbertalanok és bruckandrások jajkiáltása ne keseredjen közérzetté.        

4 komment
süti beállítások módosítása