Médianapló

Médianapló - A valóságot feltáró nyomozók esete a kormánnyal

2016. november 24. 10:26 - Zöldi László

Tegnapi bejegyzésemről vita kerekedett a közösségi oldal üzenőfalán. A hozzászólók névvel vállalták a véleményüket, köszönet az érveikért. Ha korábban ismertem volna az álláspontjukat, árnyaltabban írtam volna meg, hogy párhuzam fedezhető fel a kormány közeli újságok gyakorlatában 2002 és 2010 között, illetve 2010 után. Azt pedzegettem ugyanis, hogy ha az államilag kistafírozott konzervatív-jobboldali lapok nem készülnek föl a médiapiacon való helytállásra, akkor pártjaik választási veresége után épp olyan pórul járhatnak, mint most az ellenzékbe szorult liberális-baloldali újságok.

Tamás Ervin, a Népszabadság nyugalmazott főszerkesztő-helyettese vitatta az összehasonlítást, mondván, hogy ők a szociálliberális koalíció országlása idején is bírálták a hatalmon lévőket. Olyannyira igaza van, hogy ha újságneveket említettem volna, inkább a Népszavát hoztam volna szóba - mint amelyik kevésbé élt a kormánybírálat lehetőségével. Az árnyalás azonban nem teszi fölöslegessé az összehasonlítást. Ha a jobboldali sajtóba beleértjük a Magyar Nemzetet is, akkor nyilvánvaló, hogy az úgynevezett G-nap (2015. február 6-a) óta a konzervatív napilap bírálattal illeti a kormány(pártok) tevékenységét is. Ehhez persze a tulajdonosának, Simicska Lajosnak össze kellett vesznie volt kollégiumi szobatársával, Orbán Viktorral.

Kedvenc filmem, A Sakál napja arról szól, hogy miként sikerült megakadályozni egy De Gaulle elleni merényletet. A francia titkosszolgálat megorrontotta, hogy francia katonatisztek egy Sakál álnevű brit bérgyilkost bíztak meg a köztársasági elnök likvidálásával. A merénylő azonosítása egy Lebel nevű nyomozóra várt, aki hetenként számolt be a fejleményekről a belügyminiszteri kabinet magas beosztású tagjainak. Észrevette, hogy valaki szivárogtat a bizalmi emberek közül, majd kisvártatva le is leplezte az egyik tábornokot, aki titkokat kotyogott ki a szeretőjének. A belügyminiszter megkérdezte a nyomozótól, vajon honnan tudta, hogy éppen a kiszivárogtató telefonját kell lehallgatni. „Nem tudtam - válaszolta Lebel főfelügyelő -, ezért a teremben ülők közül mindenkit lehallgattattam.”

Így vagyok a valóságfeltáró újságírással is. A szerkesztőség minden politikai csoportosulást figyel, és ha ad magára, nemcsak az értékrendszeréről távolabb álló döntéshozók üzelmeiről rántja le a leplet. Ehhez 2002 és 2010 között több pénze és bátorsága volt a Népszabadságnak, mint a Népszavának.        

1 komment
süti beállítások módosítása