Médianapló

Médianapló - Lesz-e még Népszabadság?

2016. október 10. 10:34 - Zöldi László

Erről az egyik tanítványom is kifejtette az álláspontját. Huszonöt körüli, de már kamasz kora óta dolgozik digitális szerkesztőségben. Benne látom a blogger-olvasó találkozókra járó sztárelőadót, aki már most is azt írja a névjegyére, hogy online kisiparos. A patinás napilap körüli vitában kívülállóként szólalt meg - ő nevezi magát így -, ám ebbéli minőségében is bosszantják a történtek. Talán mert legalább háromszor vágták át portáltulajdonosok.

A hétvégi fejlemények szerinte úgy alakultak, „mint egy tesióra, ahol csenevész elsősöket gyepál egy jól megtermett nyolcadikos”. Azt azonban furcsállja, hogy az ’elsősök’ meglepődtek. Én is hallottam, hogy a sarokba szorított napilap egyik főszerkesztő-helyettese derült égből villámcsapásról beszélt, a főszerkesztő pedig azt mondta, hogy „Sokkszerűen ért bennünket.” Remélem, hogy csupán az időzítés módját és a felfüggesztés furmányos koreográfiáját minősítették váratlannak. Azt is remélem, hogy a nyár közepe óta rendszeresen megbeszélték az egyre gyanúsabb mozzanatokat, és forgatókönyvet dolgoztak ki arra az esetre, ha a tulajdonos meg akarna szabadulni tőlük. Most se zárnám ki az előre gondolkodás lehetőségét, néhány óra múlva akár még ki is derülhet, hogy lesz papír alapú Népszabadság. Vagy az, hogy a törzsgárda belakja inkább az olcsóbb digitális teret.

Tehetséges tanítványommal ellentétben érzelmileg is kötődöm a száműzött szerkesztőséghez, és korántsem hűvösen csodálkozom a szerkesztők meglepődésén. Mert aki figyelemmel kísérte a sajtópiac mozgásait, kiszámíthatta a fejleményeket. A nyilvánosság egyre sanyarúbb helyzetében csupán az a kérdés, hogy a rossz vagy a még rosszabb következik-e be. De ha már a szerkesztőket derült égből villámcsapásként érte a kiadás megszüntetése, akkor a kibontakozás lehetősége is felötlik. Mi volna, ha szakítanának a lap nevével és offline beidegződéseivel, majd afféle zöldmezős beruházásként indítanának egyszerre digitális és papírra nyomtatott újságot?

A Nyugaton már kipróbált módszer épp fordítottja a hazainak. Hét közben az újságírók folyamatosan pontosítanák (frissítenék) a villámgyorsan megfogalmazott cikkeket, a legérdekesebbek hátterét pedig bedolgoznák a terjedelmesebb változatba, mely a papírra nyomtatott hetilap-mellékletben jelenne meg. És az volna a poén, hogy független online kisiparosok koppintanának a rosszul öregedő, számítógépet nagy ívben kerülő miniszterelnök orrára.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr6111785613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Boross Bence 2016.10.10. 16:32:27

Azt kellene először belátnia, Laci bácsi, hogy önmagában a szektás (vagy ha úgy jobban tetszik, tömbösödött) politikai újságírást ma Magyarországon piaci körülmények között - azaz mint vállalkozást - nem lehet nyereségesen működtetni, mert nincs rá elég vevő. Ezért csak két módon tud létezni: 1) ha a foglyul ejtett állam (Magyar Idők), egy ismert magyar származású amerikai milliárdos (Magyar Narancs, 444, Átlátszó, egy ismert magyar milliárdos (Magyar Nemzet, Népszava) vagy egy párt (MSZP, Jobbik) vagy egy igazi szekta (Hit Gyületkezete, B'nai B'rith) közvetlenül pénzt tol bele; 2) egy portfolió részeként más, nyereséges piaci termékek eltartják (Index, HVG).

Az első esetben az újságírás minőség nem számít, hiszen az igazi termék a politikai befolyás, amit a szócső fenntartásával a finanszírozó a saját részére termeltet. A második esetben már jobban számít a sajtótermék minősége, mert a tulajdonosnak a portfolió nyereségessége is fontos a politikai befolyás kisebb szerepet tölt be.

A kevés az olvasó és a termék alacsony minősége spirálba kerülve egymást húzza lefelé, míg végül valahol elszakad a cérna és megáll a cirkusz. A folyamat vesztese itt természetesen nem pusztán a szektás olvasó, aki elveszíti mindennapi szellemi mankóját, hanem az egész demokrácia, amelynek nélkülözhetetlen eleme a nyilvános vita és a hatalom (ide értve a kormányzati és az ellenzéki hatalmat egyaránt) sajtón keresztül történő polgári ellenőrzése. A nyílt és plurális vita teszi lehetővé a szabad választáshoz szükséges megfelelő tájékozódást. De ennek - mint a Népszabadság története mutatja - a szektás alapon szerveződő sajtó nem elégséges biztosítéka.

koala kóla 2016.10.10. 20:06:37

A népszabadság nem közügy.

Az olvasók, vagy az MSZMP, vagy a SOros, vagy a szerkesztőség akármikor megvásárolhatja. Tegyék meg a téteket vagy kussoljanak.

méhészborz · http://debi.blog.hu/ 2016.10.11. 06:54:33

@koala kóla: Nem a népszabi a közügy, hanem a megszüntetés(?) módszere.

Főgebra 2016.10.11. 08:59:54

Próbálta volna a Fidibusz a maga ügyes módján ellehetetleníteni a Népszabót, ha a most krokodilkönnyeket hullató szocik hosszú, szívós, kitartó munkája, nem tette volna lehetővé azt!

Van annak valami bája, hogy a kerítésen átnyúlva, ahányszor lehet, jól fejbe vágom a szomszédom, majd amikor egy fillérem sincs, átmegyek hozzá és a kötelező jószomszédi viszonyra hivatkozva követelem, hogy eztán tartson el. Természetesen közlöm vele, hogy eztán is mindennap, ahányszor csak tudom, jól fejbe vágom!

Barátkozzon meg a gondolattal, mert ez így korrekt!