Az MSZP újdonsült elnöke elég sokáig bírta. Csak a megválasztása utáni harmadik hónapban lépett bele a kommunikációs csapdába. Kiment Brüsszelbe, hogy bemutatkozzék az Európai Unió vezetőinek, és onnan válaszolt tegnap a Hír TV kérdéseire. Kifejtette, hogy nincs semmi alapja az október 2-i népszavazáson fölteendő kérdésnek, „de hogyha ez a kérdés fölvetődik, akkor készen állunk arra, hogy megtámogassuk a kormányt”. Mármint az a kérdés, hogy az Európai Unió netán kötelezővé teszi a menekültek befogadását.

Már az is körülményes, ahogy értelmezni próbálom a szocialista politikus megnyilatkozását. Két olyan elemet kapcsolt össze a nyilvánosság előtt, amelyek az MSZP árnyalt, bonyolult, összetett, szerteágazó, szövevényes menekültpolitikáját tükrözik ugyan, de a második elemet senki sem kérdezte tőle. Ebből lett az, amit így kommentált versenytársa az elnöki székért, Szanyi Tibor: „Ha én lettem volna az MSZP elnöke, ilyen mondatok nem hangozhatnának el.” (Tumbir, szeptember 1.) A másik szocialista politikus, Molnár Zsolt pedig elnökét mentegetni ment be az egyik tévéstúdióba, és „félreértésnek”, „nem a legszerencsésebb szóhasználatnak” nevezte az elszólást.

Szegény Molnár Gyula hiába mondta, hogy „az MSZP igyekszik elég egyértelműen fogalmazni”, gondolatmenetében csak az nem fedez föl ellentmondást, aki nem akar. Miközben arra buzdítja a választópolgárokat, hogy ne menjenek el a kormány kezdeményezte népszavazásra, azt is közli, hogy egyetértene a népszavazás egyetlen kérdésével, ha valóságos gond volna. Igazán kár, hogy az értelmezési folyamatban kimosódtak az árnyalatok, és maradt az üzenet, hogy azért nem érdemes elmenni a népszavazásra, mert túl sokba kerül, de ha ennyire fontos annak a fránya kötelező kvótának az elkerülése, akkor a kormány szavaztassa meg a parlamenti többségével, még a demokratikus ellenzék legerősebb pártja is csatlakozik hozzá.

Ez az okfejtés elfogadható volna egy normális országban, bár ott is kommunikációs zárlatot okozna az egyértelműség (a kristálytiszta, pofonegyszerű fogalmazás) hiánya. Mi viszont olyan országban élünk, ahol nemcsak határkérdés, hanem határhelyzet is van: a cselekvés lehetőségei vagy-vagyra szűkültek. Egy politikai csoportosulás vagy a kormányt támogatja, vagy az ellenzéket erősíti, harmadik eset nincs. Az újdonsült szocialista pártelnök ezt most talán megértette, amidőn belépett a nagypolitikába, és megfizette a tanulópénzt.