Médianapló

Médianapló - Perek a digitális sajtóról

2016. szeptember 01. 11:16 - Zöldi László

Talán meglepő, de az internet a hidegháború szülöttje. A múlt század hatvanas éveiben a Szovjetunió olyan rakétákat telepített Kuba szigetére, amelyek bármikor megbéníthatták a közeli Washingtonban az amerikai hadügyminisztériumot. E veszélyt védte ki a Pentagon azzal, hogy az egyetemekről „átigazolta” az úgynevezett intranetet, vagyis a tanszékeket összekapcsoló digitális hálózatot. Az Egyesült Államok hadserege ugyanis világszerte telepített támaszpontokat, amelyeket szükség esetén a Pentagon kikerülésével működtethetett. Azóta több mint fél évszázad telt el, és a központ kikapcsolásával nemcsak egyetemen, hadseregen, cégen belüli részeket kapcsol össze a digitális hálózat. A világhálón felhalmozott információkhoz bárki hozzáférhet, ezért hívják immár internetnek.

  1. alc.: Rabosított olvasók

A XXI. századi Magyarországon a helyi nyilvánosság kulcsembere a polgármester. A legtöbb településen maga alá gyűrte az önkormányzati újságot, televíziót, s ha van, a rádiót is. Az ellenvéleményt képes ugyan kiküszöbölni a helyi nyilvánosság hagyományos fórumain, azt azonban egyre kevésbé akadályozhatja meg, hogy a digitalizáció révén valamelyik közösségi oldalon nyilvánosságot kapjon egy helyi választópolgár merőben eltérő álláspontja. Egyik főiskolai hallgató tanítványom például tagja lett a szülőhely önkormányzati testületének, de álláspontját nem fejthette ki a helyi újságban. Föltette hát a Facebookra, és névvel vállalt bejegyzését hatezren olvasták el, a kisvárosi lakosság több mint ötven százaléka.   

Tavaly némi port kavart a tatai ügy. A polgármester azért perelte be az egyik helyi lakost, mert a közösségi oldalon kommentelte azt a cikket, amelyet valaki az önkormányzat belvárosi házügyletről írt. Az olvasót nem untatom a részletekkel, a lényeg amúgy is az, hogy több forduló után a bíróság elítélte a kommentelőt. Tízezer forintot kellett fizetni a becsület csorbítására alkalmas, valótlan tényállításért. Rejtély, hogy a polgármester miért nem az eredeti cikk szerzőjét perelte. Elfogadható ugyanis az az érvelés, amely egy digitális sajtóperekben járatos védőügyvéd nyomán úgy foglalható össze, hogy a közösségi oldalra kikerülő vélemény is nyilvános közlésnek számít, ezért a tartalma számon kérhető. Ha névtelen volt is ama bejegyzés, ma már technikailag korántsem lehetetlen utánajárni a szerzőnek. Könnyebb persze a kommentelőt megfenyíttetni, pláne, ha óvatlanul a saját nevén fejtette ki az álláspontját.

A történteknél azért nem időznék hosszasabban, mert néhány hónappal később, ugyancsak a Dunántúlon hasonló eset borzolta a kedélyeket. Azzal a különbséggel, hogy a volt siófoki polgármester nemcsak egy kétes lakásügylet névtelen értelmezőjét hagyta békén, hanem a kommentelőket is. Beperelte viszont azokat, akik a világhálón megosztották az eredeti bejegyzést. Igaz, a negyvenvalahányból csupán tizenhetet jelentett föl - azokat, akik magát a „fantomoldalt” osztották meg. S mert a pereskedésre alkalmat adó lakásügylet még a felperes aktív polgármesterkedése idején ment végbe, a közszereplőre való tekintettel az illetékes ügyészség eleve közvádként kezelte az ügyet. Rabosította tehát a tizenheteket.

  1. alc.: Egy kalap alatt?

Fénykép szemben, mindkét profilból, ujjlenyomat vétele, satöbbi, mindennek sokáig lesz nyoma a bűnügyi nyilvántartásban. Az országos visszhang közben további háromezren osztották meg a lakásügylettel foglalkozó bejegyzést, az ügyészség pedig visszavonta a közvádat. A volt polgármester ekkor indított magánvádas eljárást a tizenhét megosztó ellen. Más megyébe, területileg távolabbi bíróságra került az ügy, csakhogy mielőtt megszületett volna az ítélet, a felperes békülékenyen bejelentette: amelyik megosztó hajlandó nyilvánosan elnézést kérni tőle, annak megbüntetésétől eláll. Egyik sem állt kötélnek.

A bíróság tartotta magát az Alkotmánybíróság egyik 1994-es döntéséhez, miszerint a közszereplők kötelesek az átlagosnál többet eltűrni. Azt is megállapította, hogy bár az eredeti (névtelen) cikk értékítélete felfokozott, talán még túlzó is volt, mégse minősíthető jogellenesnek. Következésképpen a per tárgyát képező megosztás sem lehet jogellenes. Annyit fűznék hozzá, hogy értelemszerűen a bejegyzés és a megosztás között helyet foglaló kommentelés se minősíthető tehát jogellenesnek. A több fordulós ügy jelenleg ott tart, hogy a felperes a Kúriához fordult. Akaratán kívül szívességet tesz a nyilvánosságnak, mert legalább a magas jogi fórum áttekintheti a helyzetet, és úgynevezett jogegységi határozatot hozhat, amely a továbbiakban mérvadó lesz a digitális ügyekben eddig sokféleképpen ítélkező, alacsonyabb szintű bíróságok számára is.

Azt vettem észre, hogy egyben azért közös nevezőre jutottak a bíróságok. Sajtóperekben rengeteg rutint halmoztak fel, és hajlamosak arra, hogy a papír alapú sajtóról hozott ítéleteket vegyék figyelembe a digitális sajtónál is. E sorok írója számtalan különbözőséget találna a hagyományos és a világhálós sajtó között. A digitális helyzetét megkönnyíti, hogy gyorsabban jut el az olvasókhoz, alapanyaga nem a papír, nyomda- és terjesztési költsége nincs. A felelősségét pedig megnöveli, hogy a helyi nyilvánosságban lehetőséget teremt a polgármester irányította véleménykorlátozás ellensúlyozására. Tételezzük fel, hogy jogi szempontból egy kalap alá vehető a hagyományos sajtóval. Ebben az esetben vajon a papír alapú sajtó melyik műveletével azonosítható a digitális megosztás? A terjesztéssel.

  1. alc: Megosztók vagy terjesztők?

Ki hallott már arról, hogy a helyi nyilvánosság kulcsembere, a polgármester valaha is beperelt egy lapterjesztő céget azért, mert reggel hét és nyolc között kivitte az előfizetőhöz az újságot? Ki hallott már arról, hogy a polgármester beperelte azt az előfizetőt, aki a kiolvasott újságot kitette az ajtó elé, hogy a nyugdíjas szomszédok is elolvassák? Természetesen szükség volna ama bizonyos jogegységi határozatra, de csupán akkor, ha a legfőbb bíróság nemcsak a hasonlóságokat fedezné föl a papír alapú és a digitális sajtó között, hanem a különbözőségeket is. És nemcsak a megosztást venné górcső alá, hanem a kommentelés, sőt az álneves bejegyzés határait is megállapítaná. A jog sajátos eszközeivel járulhatna hozzá a hazai sajtóviszonyok tisztázásához.   

2 komment
süti beállítások módosítása