A címbeli kifejezés lehallgatási jegyzőkönyvekből való. Uniós támogatások iránt érdeklődő üzletemberek és pályázatírók egy kormánypárti politikust neveztek meg az alkotmányos költség forrásaként. Így becézte a kenőpénzt, amelyet állításuk szerint magának követelt. Az őt vádolók vizsgálati fogságban múlatják az időt, a körülöttük kirobbant botrány azonban még nem lépte át a nyilvánosság ingerküszöbét. Az olimpiával vagyunk elfoglalva, ezért egyelőre szűk körben csordogál tovább a kenőpénzes ügy.

Ma reggel például egy kormányzati főtisztviselő nyilatkozott róla az egyik tévéműsorban. Néhányszor bedobta egy volt miniszterelnök nevét, egy másik volt miniszterelnök feleségét szintén megnevezte, majd egy kis ellenzéki párt elnökét is. Szerinte az „elmúlt nyolc évben” mindhárman szerepet játszottak egy törvénytelen hálózat kialakításában. Vázlatából kirajzolódott előttem a folyamat. Pénzt küldött az Európai Unió, és a szép summából tömték be a megoldatlan pártfinanszírozás lyukait. Ehhez kormány közeli pályázókra és pályázatírókra volt szükség, akik gondoskodtak arról, hogy a megítélt összegek bizonyos százaléka a koalíciós pártok kasszájában kössön ki. De mert túl sok pénz folyt el magánzsebekbe is, az időközben hivatalba lépett Orbán-kormány új rendszert vezetett be. Megszabadult az „élősködők” hadától, ennek eredménye a nyomozás és a lehallgatottak vizsgálati fogságba helyezése.

A kormányzati főtisztviselő szemlétesen vázolta föl a folyamatot, hajlamos is volnék hitelt adni neki. De ha ő és a főnökei tisztában voltak a pályázati rendszer mibenlétével, a hatalomra jutásuk után miért vártak további öt évet az élősködők nélküli rendszer bevezetésével? Miért elégedtek meg azzal, hogy az ellenzékbe szorult politikai ellenlábasok bizalmi embereit kicserélték a sajátjaikra? Azért talán, mert akadtak olyan országgyűlési képviselőik, akik saját zsebre is dolgoztak? Vagy inkább azért, mert ha már törvényesítették az uniós pénzek megcsapolását, nincs szükségük a saját élősködőikre sem?

Ama bizonyos országgyűlési képviselő - a nevét nem írom le, elvégre mindenki tudja, akit nemcsak az olimpia érdekel - egyelőre abban marasztalható el, hogy összemosta a 2010 előtti és utáni uniós támogatások megcsapolását. Nem vette figyelembe, hogy több mint fél évtizede alaptörvényünk van, nem pedig alkotmányunk. Ha működött volna a nyelvérzéke, azt a fránya kenőpénzt nem alkotmányos, hanem alaptörvényi költségnek nevezte volna el.