A sajtónkban van egy napló, amelyet évek óta figyelemmel kísérek. Szerzője, Végh Alpár Sándor ama közírók közé sorolható, akik nem föltétlenül szépirodalmi műfajokban fejezik ki magukat. Írószemmel látják a világot, de maradnak az újságnyomó papíron. Zsilip című rovata a Heti Válasz hasábjain egy konzervatív értékrendszerű értelmiségi szellemi műhelye. Írásai továbbgondolásra késztetnek, olykor ingerelnek - egyik sem válik a káromra.

Most az orosz atléták doppingbotrányáról fejtette ki az álláspontját. Hasznosítja sportújságíróként szerzett tapasztalatait, ezért nem is annyira vitatkoznék vele, mint inkább kiegészíteném a mondandóját. Emlékeztet a magyar dobóatléták 2004-es vesszőfutására, midőn két olimpiai bajnokunk, a kalapácsvető Annus Adrián és a diszkoszvető Fazekas Róbert elhúzta a csíkot Athénból, nehogy még egyszer ellenőrizzék azok a fránya doppingellenőrök. Végh Alpár Sándor általánosítja a szemünk láttára kirajzolódott folyamatot: „Így jártak annak idején szombathelyi dobóatlétáink, számos súlyemelőnk és több kajakos.” Okfejtéséből csupán egyetlen mozzanatra összpontosítanék, a szombathelyire.

Az ottani „dobópápának”, Németh Pálnak volt egy örökbecsű mondása: „A dopping olyan, mint az olaj, amellyel mindenki jól keres.” (Magyar Hírlap, 2001.08. 31.) Megjegyzése inkább kesernyés, mint mentegető. Akkoriban vált ketté az ő szellemi műhelye, a legendás dobóiskola. A vezetésével kiváltak belőle azok a versenyzők, akik már nem szívesen használtak teljesítményfokozó szereket, maradtak azonban régi beidegződéseiknél azok, akik három év múlva detronizált olimpiai bajnokként, a balkáni kertek alatt kullogtak haza Athénből. Hogy aztán mi történt azóta Szombathelyen, arról nálam sokkal többet tudnak a helybéli sportújságírók, akik viszont nem írnak meg mindent a Vas Népe című napilapban. A jelek azt sejtetik, hogy ma már nincs egységes dobóiskola a nyugat-magyarországi városban. Bár a csuda tudja.

Néhai Németh Pál egyik legtehetségesebb tanítványa, Pars Krisztián feltűnően rossz passzban van. Tegnap délután, a székesfehérvári dobópályán a következő sorozatot érte el: 71.45 méter, 73.25, 73.38, 72.17, érvénytelen kísérlet, 72.73. Megnyerte ugyan az országos bajnokságot, de 9.31 méterrel maradt el az egyéni csúcsától. Holott néhány nap múlva Brazíliában meg kéne javítania a 82.69-et, hogy megvédhesse négy éve kivívott olimpiai bajnokságát. Nem lepődnék meg, ha az utolsó pillanatban lemaradna a riói különgépről.