A tegnapi bejegyzést eddig több mint hatezren kísérték figyelemmel. Azt persze nem tudhatom, hogy kik, az viszont kiderült, hogy mikor. Az utánközlő portál este tízkor tette föl a Miért váltották le L. Simont? című jegyzetemet, és éjfélig 273-an, hajnali kettőig 206-an, négyig 702-en olvasták el. Aztán beindult a gőzhenger. Reggel hatig 2613-an, nyolcig pedig 2423-an rágták át magukat rajta.
Köszönöm az érdeklődést, tényleg. De hadd kérdezzem meg: az éjszakai netezők nem szoktak aludni? Reggelente nem indulnak dolgozni? Vagy járnak ugyan munkába, ám kialvatlanul, karikás szemmel keresik nappal a kenyérre valót? Esetleg az Egyesült Államok keleti partján éldegélnek, ahol a közép-európai időzónához képest hat órával korábban van? Ennél távolabbra nem merészkednék, mert az egyik hozzászólásban izgalmasabb téma ígérkezik. De mielőtt érdemben foglalkoznék vele, csupán emlékeztetőül: tegnap a kormányzati oldalon két nyilvánosság-felfogást állítottam szembe egymással. L. Simon László most leváltott államtitkár tudomásul, Kovács Zoltán jelenleg is hivatalban lévő kormány-szóvivő azonban már zokon veszi, hogy szavazók által meg nem választott újságírók faggatják, gyötrik, kérdezgetik, nyaggatják, szorongatják, vizsgáztatják a választópolgárok jóvoltából kétszer is hatalomba voksolt politikusokat.
A Tibi! álnevű kommentelő irigylésre méltó pontossággal foglalja össze a lényeget: „a hatalom ellenőrzését a választópolgárok a médián keresztül gyakorolják”. Olyannyira stimmel, hogy legföljebb azzal egészíteném ki: a választópolgárok egyúttal médiafogyasztók is. Nemcsak a figyelmükkel tüntetik ki a cikkeket és a műsorokat, hanem az újság-előfizetéssel, a műsorcsomag kifizetésével választják a nyilvánosság képviselőit. De ha valaki van annyira értelmes, hogy képes összefoglalni a legrokonszenvesebb nyilvánosság-felfogást, vajon miért nevezi az ettől gyökeresen eltérő állásponttal előrukkoló kormány-szóvivőt „kovácszolikának”? Miért véli „tolvaj bűnözőnek”? Miért titulálja a szakmailag legitim, bár számomra ellenszenves álláspont hangoztatóját „fasszopó tetűnek”? (Így, két s plusz z-vel.)
Azon tűnődöm, hogy igazsága tudatában a kommentelő miért nem elégszik meg kevésbé sértő és talán igazságosabb minősítéssel. Például olyannal, amilyent Tamás Gáspár Miklós tegnapelőtt engedett meg magának a hvg.hu digitális felületén. A filozófus-közíró szerint a kormány-szóvivő „értelmes, cinikus fráter”. Ezt nem kérdőjelezném meg.
