Idestova negyedszázada tanítok médiapolitikát, akaratlanul is a vizsgáztató szemével nézem a politikusokat. Vajon hányast adnék nekik? Összesen négyet fedeztem föl, aki értette, átlátta a médiafolyamatokat, és habozás nélkül írnám be neki a jelest. Közülük az egyikben azt méltányolom, hogy felismerte a vidéki sajtó jelentőségét is. Igaz, hogy Csintalan Sándor akkor még az MSZP ügyvezető alelnöke volt.

Később átigazolt ugyan a Fideszhez, tavaly február 6-án azonban bekövetkezett az úgynevezett G-nap, és azóta mintha a Lánchíd Rádiónál betöltött műsorvezetői munkaköre csupán a fedőfoglalkozása volna. Valójában az Orbán Viktortól eltávolodott Simicska Lajos médiapolitikai tanácsadója és nem hivatalos szócsöve. A múlt hét talán legérdekesebb interjúját ő adta a hvg.hu-n Kardos Ernőnek. Hajdani pártját elmarasztalta, mert „cserbenhagyta a Népszabadságot, de nemcsak az újságot, minden olyan intézményt, ahol gondolat teremtődik”. Ebben nehéz volna vitatkozni vele, az pedig tűnődésre késztet, hogy végre kimondta, amit sejtettünk a szakmában, de hiteles szájból még nem hallottuk: „A Népszavát a Közgép pénzéből sikerült lélegeztetőn tartani.”

Megállapítása különösen ma reggel gondolkoztatott el, amidőn a Népszabadság szakírója, Bednárik Imre egy lehetséges baloldali médiahálózat körvonalait vázolta fel. Kifejtette, hogy a Népszavát évente 60-60 millió forintos támogatással tartotta életben egy német pártalapítvány és „egy magyar nagyvállalkozó”. Érteni vélem, hogy a laptárs iránti tapintatból nem akarta megemlíteni Simicska nevét, de talán elkerülte a figyelmét Csintalan Sándor szombaton megjelent interjúja, amelyből kiderül a milliárdos figyelemre méltó szerepe. Az elhízott testben és a hanyag öltözékben értelmes, médiaügyekben tájékozott közéleti személyiség rejlik, ezért a Csintalan-féle bejelentés mögött nem kikotyogás, hanem inkább tudatos kiszivárogtatás feltételezhető.

Azt még nem tudom, hogy miért adta közre a nyílt titkot, de az már nyilvánvaló, hogy két évvel az országgyűlési választás előtt javában zajlik a média átrendeződése. Ha egy brüsszeli alapítvány budapesti leányvállalata a Klubrádió és a 168 Óra után a Vasárnapi Hírekbe és a Népszavába is bevásárolja magát, akkor már csak egy televízió és egy sok olvasót elérő portál hiányzik a magyarországi hálózatából. Vajon milyen arányban osztja majd meg felületeit az egymással is torzsalkodó baloldali pártokkal?