Megsajnáltam a szocialista politikust. December 29-én harminc sort szenteltem egy nappal korábban megjelent cikkének, de nem a tartalmát elemeztem, hanem a formáját. Harminc helyesírási hibát fedeztem föl benne. Erre válaszolta nyilvánosan: „Köszönöm észrevételeit, s azt se bánnám, ha ráérős időben mind a 30 hibát kimutatná! Ez most komoly, mert általában engem is idegesít a rossz helyesírás. Annyi jókedvem persze hadd legyen, hogy a jövőre megjelenő első publikációmban (január 6) semmilyen írásjelet nem fogok használni!”

Együttérzéssel olvastam a rokonszenves választ, bár szerkesztői énem figyelmeztetett, hogy egyik idézett mondat végére sem kellett volna kitenni a felkiáltójelet, ráadásul a zárójelben föllelhető 6 után pontot kellett volna biggyeszteni. Azóta megjelent Szanyi Tibor első idei publikációja, igaz, egynapos késéssel, erről azonban aligha tehet. A Népszava mai számában látott napvilágot, és az Európa Parlament magyar képviselője Nem kell félni a „hetestől”! címmel arról értekezik, hogy az a bizonyos cikkely büntetést helyez kilátásba, ha egy tagország kormánya - mint a miénk - rendszeresen megsérti az uniós szabályokat. Szerencsére a kommentelő Szanyi nem tartotta be az ígéretét, és a cikkíró Szanyi használt írásjeleket. Talán túl sokat is, mert a három hasábnyi szövegben harmincnyolc hibát húztam alá. Éppen ráérek, élnék a felkínált lehetőséggel.

Az a fránya felkiáltójel például tízszer fölösleges. Félő, hogy használója még mindig nem érti, ha az összetett mondat kijelentéssel kezdődik, akkor hiába van a második tagmondatban felszólítás a cselekvésre, pontot kell tenni a végére. Az pedig nem is annyira helyesírási, mint inkább nyelvhelyességi gond, ha a szerző összetett mondatai túl hosszúak. Találtam nyolc, kilenc, tíz, tizenegy, sőt tizenkét sornyit is, ami nem könnyíti a mondandó megértését. Az sem segít az egyébként figyelemre méltó tartalom megértésében, ha a Brüsszelben időző politikus túl sok idegen szót használ. Vigyázni kéne például a jelzős szerkezetekre. Ha a hetes cikkely „potenciális szankciókkal” jár, valamelyik elemet érdemes lett volna magyarra fordítani. Jobb megoldás a potenciális büntetés vagy a lehetséges szankció.

És így tovább, akár négyszemközt is megbeszélhetnénk a hibaleltárt. Kipreparáltam az újságoldalt, és várom a telefont, hogy egy csöndes zugban firtathassam, vajon Szanyi Tibor milyen magyartanárt fogott ki a középiskolában. Tartott-e például nyelvtanórát?